Random elmélkedés: Író vs. Olvasó?

Évek óta ott motoszkál bennem, hogy szeretnék a fanficekről valamilyen formában írni. Nem igazán tudtam, hogy a jogi oldalát elemezzem a dolognak, vagy írástechnikai szempontból nézzem, miben segíthet fejlődni a fanficírás. Szóval tényleg évekig csak ültem a véleményemen, és végül semmiről sem írtam, míg most egy tumblrön kirobbant, mini-botrány vett rá végül is arra, hogy ha csak egyetlen kérdéskörét, de megvizsgáljam a fanficeknek. Oké, igazából éppen csak érintem a fanfictionöket...

A mini-botrány amúgy A hollófiúk (TRC) fandomban zajlott, de igazából ez a mondanivalóm szempontjából lényegtelen. (Akit valamiért mégis érdekelné, mi történt, annak leírom kommentben.) Mindenesetre a csomópontja a vitának az, hogy egy olvasó, fanficíró mennyire szabadon értelmezheti az adott karaktert, és ebbe az írónak mennyi beleszólása van.

Random random: Új blog

A poszt címe már elspoilerezi a bejelentést, de szóval új blogot indítottam.

Mert ezt is nagyszerűen sikerül rendszeresen frissíteni.

És full magabiztos vagyok.

Ez lenne az: http://papirmadaraslany.blogspot.hu/

Írós blog, még írósabb, mint ez, mert a koncepció szerint:

Azt mondják, hogy ha hajtogatsz ezer darumadarat, teljesül a kívánságod. 

Én azt kívánom, hogy ezer papírmadár múlva jól írjak.

Ez a blog a saját kis terem, ahová aggathatom az elkészült madaraimat. Egyet minden héten.

Az írások néha original történetek, néha egy-egy fandomhoz kapcsolódnak (amit jelzek). Néha hosszabbak. Néha egypercesek, és tegyünk úgy, mintha ez tényleg néha lenne, nem általában. Képihlették, zeneihlették, hangulatihlették.

Éleket vasalok a papírba. És hajtogatok. Egyesével.

Összefoglalva: a tervek szerint minden héten írok egy egypercest, vagy novellát, ha nagyon elkapna az ihlet.

Meg zenéket ajánlgatok, meg kedvenc idézetezek, mert az fun, és úgy általában igyekszem nem két hét után megunni a dolgot. 

Ha bárkit érdekelne, hogy néz ki az, amit pár óra alatt összeszenvedek, amit nem lát örök előolvasóm, a nővérem (mármint látja, csak nem előre, na értitek), azt szeretettel várom odaát! 

... És ezúttal úgy teszünk, mintha a "várom odaát" nem úgy hangzott volna, mint amit egy horrorfilm traileréből kölcsönöztem...

(A kép forrása: Ruth-Tay deviantart profilja.)

Random írás: És most dönts, én!

Egyperces (vagy maximum három), amit lehetőleg Ellie Gouldingot hallgatva kéretik olvasni. De magát a történetet semmi esetre sem kéretik biztatásnak, felhívásnak venni. (Ja, és a tárgyi tévedésekért nem vállalok felelősséget.)

"Bármi, ami az én fejemben lejátszódik, ott van a tiédben is. (...) Olyan ez, mint egy formula. Név, lakcím, születési hely… Kérjük, helyettesítse be az adatait! Ugyanaz a szoftver fut a bőrünk alatt, ugyanazok a kérdések, ugyanaz a véges számú sablonválasz."

Napló az írásról 2. - Az a fránya váltott E/1...

Mikor működőképes a váltott E/1? Ezzel a kicsit sem ambiciózus kérdéssel vágok neki a mostani a naplóbejegyzésnek. 

Főleg arra gondolok itt, hogy hogyan tudod megőrizni a regény egységességét, miközben külön hangot adsz az E/1-ben mesélő, több szereplődnek?

 

Majd' egy hónapja Tibi is elmélkedett hasonlóról az írós oldalán. Akkor nekem volt egy kész válaszom, méghozzá a kompromisszum. Kicsit gondolj erre, kicsit gondolj arra. Nyilván fel lehet építeni az egyik szereplő szemszögét csak tőmondatokkal, míg a másik olyan cicerói körmondatokban beszélhet, hogy körbeér a lapon, csak akkor egy olvasó sem ér majd a regény végére. Szóval lehet ilyet is, de nem érdemes. 

Arra gondoltam, hogy a megoldás az arany középút. Ez pedig írás közben mágikusan feldereng majd előtted. Hát nem. Újabb regénybe másztam bele, és jelentem, nem így működik. 

Jelentem, egyelőre, úgy érzem, sehogyan sem működik. 

Könyvolvasás: Maggie Stiefvater - Sinner

Külföldiül olvastam, így az idézetek is angolul lesznek. És spoileres is leszek, de csak egy kicsit, és a megfelelő helyen jelölöm. Amíg nem látsz ilyet, nyugodtan olvass tovább! Amennyiben persze semmit nem akarsz tudni a regényről, most hagyd abba az olvasást. :)

A Sinner a Mercy Falls farkasaiban megismert Cole St. Clair életét követi tovább.
Mindenki azt hiszi, ismeri a történetét. Hírnév. Függőség. Bukás. Eltűnés. De csak kevesen tudják Cole igazi, legsötétebb titkát: hogy képes farkassá változni. Ezek kevesek egyike Isabel. Egyszer talán szerették egymást. De olyan, mintha azóta egy egész élet eltelt volna. Most Cole visszatér. Vissza a rivaldafénybe. Vissza a veszélyzónába. Vissza Isabel életébe. Meglehet menteni őt, a Vétkezőt?

(A Vétkező még mindig nem jó szó, de Bűnöst meg kicsit snassznak érzem. Aztán lehet, hogy Bűnös lesz. Bűnös. Bűnös. Oké, meg tudom szokni.)

Random sinner: 5. bűn

Ma hivatalosan is kijött a Sinner. Mármint az Egyesült Államokban. A magyar megjelenésre - a legutóbb hallott információk alapján - őszig kell várni, bár ez még változhat. Azt nem tudom, mennyi esély van rá, hogy az fordítsa, aki az eredeti trilógiát, azaz a kiváló Gazdag Tímea, mivel a Forever óta megjelent Stiefvater-köteteket a kiadó másokra bízta, de ki tudja. Ezeknek a kérdéseknek az aktualitása azonban még messze van. Egyelőre törődjünk a külföldi kiadással, amely a Bookdepository oldalán rendelhető meg (például, de a legelőnyösebben). 

A megjelenést ünnepelendő a tovább mögött összekapartam pár érdekességet, ami Cole-ról vagy Isabelről kiderült az évek alatt.

(A kép Maggie Stiefvater alkotása, és Isabelt ábrázolja.)