Random elmélkedés: A megfilmesítés és a Shadowhunters sorozat

2016. január 12-én elstartol az ABC Family csatornán (amit akkor már Freeformnak fognak hívni) Cassandra Clare A végzet ereklyéi (a továbbiakban: TMI) című könyvsorozata alapján készült Shadowhunters. Ha a könyvnek van olyan rajongója, aki még nem hallott róla, csak üsse be google-be a címet, és máris szembejön vele legalább egy panaszkodós, kiakadós poszt. Most szólok, ez nem ilyen lesz. :) 

Én szeretem, hogy sorozat lesz a TMI-regényekből, mert ha vannak olyan könyvek, amik igazán sorozat, és nem film, formájában működőképesek, akkor ezek azok. Engem sohasem a cselekmény izgatott bennük, bár tény, hogy végig érdekfeszítő és kalandos a történet, hanem a karakterek. Egy sorozatban végre még többet kaphatok belőlük... szóval hogy a viharba' ne lennék lelkes?! Szerencsére láttam már olyan rajongókat, akik osztoznak a lelkesedésemben, de azért igencsak figyelnem kell, hogy a fanyalgók között meglássam őket. És ezzel nem azt mondom, hogy nem érthetőek a rajongók félelmei és fenntartásai, és végképp nem azt, hogy a negatív reakció ne lenne épp olyan jogos, mint az én optimizmusom meg lelkesedésem, hanem... hát, azt hiszem, csak annyit, hogy kérlek, várjuk ki a végét! Egyelőre van egy hangulat-teaserünk, egy darab rendes trailerünk és hét - még nem végleges - percünk az első részből, fotóink, plusz temérdek félinformációnk. Bármit is gondolunk a sorozatról ebben a pillanatban - akár te, akár én -, az száz százalékosan nem fog bejönni.

Az látszik, hogy a készítők igenis törődnek az alapanyaggal és figyelnek a TMI olvasóira (ezekről kicsit később még írok), szóval egy minimális bizalmat... esetleg? Elvégre elképesztő, hogy egy bukott film után (mármint nézettségileg, a minőségről, könyvhűségről meg lehet vitatkozni, én most nem fogok, csak annyit róla, hogy én a film első felét nagyon szerettem, a másodikat nagyon nem, kivéve JCB-t, ő végig zseniális volt, zárójel vége) kaptunk egy második esélyt. Azt pedig, hogy a könyvekkel kapcsolatban hogyan érzünk, nem befolyásolja se egy film, se egy sorozat, akárhogy is sikerüljenek. 

Persze, tudom, mindezzel együtt is nehéz úgy bízni a Shadowhuntersben, ha egyelőre valakinek nagyon nem tetszik, amit lát és amit hall. Szóval a tovább mögött igyekszem összegyűjteni mindazt a pozitívumot, amik igenis ott vannak, és eloszlatni néhány tévhitet.

Vágjunk bele! :)
(FIGYELEM! SOROZATTAL KAPCSOLATOS SPOILEREKET IS ÍROK. HA EZEKRŐL SEMMIT NEM AKARSZ TUDNI, CSAK NAGYON ÓVATOSAN, A ZÖLDDEL SZEDETT RÉSZEKET OLVASD! Minden más olyan spoiler, ami nem hivatalos forrásból származik, hanem twitteres elejtett megjegyzésekből, innen-onnan, meghallgatások miatt kiszivárgott, nem végleges! forgatókönyv-részletekből.)

Könyvolvasás: Okváth Anna - Más állapotok

Mintha kissé elhanyagolt lenne ez a blog. *letörli a port, majd’ megfullad tőle, de törölget tovább* Ha ez személyes blog lenne, leírhatnám, hogy mennyi olyan újdonság jött az életembe, ami miatt az időbeosztásommal erősen bajba kerültem – szóval a szokásosnál is jobban, képzelhetitek –, államvizsga, első munkahely, bétázás bétázás hátán, írás írás hátán, és még mindig nem fejeztem be azt a nyüves regényt, csak novellákat, de ez itt senkit nem érdekel. Szóval egy seprűsuhintással meg is írom hosszú hónapok után az első értékelésemet.

Igyekszem egyelőre az általam olvasott regények közül a magyar szerzőseket elővenni, mert mégis csak. Akik egyébként – és ESETLEG – követnek molyon, azok már olvashatták a véleményeimet, legalábbis rövidebb formában, az idei magyar szerzős olvasmányaimról. Ők azt is tudhatják például, hogy mennyire imádtam Okváth Anna Más állapotok c. regényét.

Egyedül nem megy?

Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?

Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.

Ám vágyik arra, hogy anya legyen.

Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.

Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?

Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?

Már a tavalyi könyvbemutatón sejtettem, hogy nekem ezt olvasnom kellene. Rejtély – és szégyen, de tényleg –, hogy akkor miért tartott ilyen sokáig, hogy el is olvassam. Mindenesetre megtörtént. És mint az kiderült már (de ez nem fog megakadályozni abban, hogy még párszor leírjam), imádtam. 

GYÖNGYHALÁSZ Szerzőválogató Piknik (Athenaeum Kiadó)

Még jó, hogy megláttam a moly főoldalán, mert már másfél hónapja meg akarom osztani ezt a kiírást. Hátööö... jobb későn, mint soha, gondolom.

Meg hajrá mindenkinek, akinek akad a fiókban egy regénye! Szerintem nagyszerű lehetőség ez arra, hogy előszedjétek. :)

Mutasd meg magad!

GYÖNGYHALÁSZ szerzőválogató piknik az Athenaeum Kiadó szervezésében

Szeretettel meghívunk az Athenaeum Kiadó minden szerzőjelöltjét a kiadó kézirat-prezentációs délutánjára, a gödi Ilka csárdába!

Miért érdemes eljönni? A pályakezdő alkotók hamar szembesülnek a rendkívül éles versennyel. Számtalan kézirat érkezik be naponta egy kiadóhoz, szinte képtelenség igazán kitűnni a tömegből, még egy igazán figyelemfelkeltő pályamunkával is. Nagyon jól tudjuk, hogy értékes kincsek rejlenek a beérkező művek hatalmas csoportjában, és feltett szándékunk, hogy ezeket a kincseket megtaláljuk, kiemeljük, publikációhoz segítsük.

Készíts művedből egy 5 perces és egy 10 perces (akár multimédiás tartalommal támogatott) kiselőadást! Gyere el az Athenaeum Kiadó szerzőválogató délutánjára, és győzd meg a kiadó szakembereit, hogy tiéd a legméltóbb, az olvasók figyelmére leginkább érdemes kézirat!

A castingon a kiadó munkatársai két körben hallgatják meg a jelentkezőket. Az első körben minden jelentkező öt percben prezentálhatja művét a zsűri és leendő pályatársai előtt. A legjobb három aspiráns újabb tíz percben mutathatja be művét, könyvtervét.

A legjobbnak talált kézirat szerzőjének az Athenaeum (a mű alapos vizsgálatát követően) kiadói ajánlatot tesz.

De nemcsak a győztes, hanem minden résztvevő nyer, hiszen személyes ismeretséget köt a kiadó munkatársaival, megismerkedhet a hasonló kihívások előtt álló pályatársakkal, és közösségben költhet el egy finom ebédet a messze földön híres Ilka csárdában.

Időpont: 2015. augusztus 28. 11:00 órától

Helyszín: Ilka csárda, 2131 Göd, Pesti út 93/A (Budapesttől 15 perc) (http://ilkacsardapanzio.hu/) Újpest Városkapu autóbusz-állomástól 301-es busszal

GPS: N47.700599°, E19.135560°

Regisztrációs díj: 5000 Ft (amely tartalmazza az ebédet, egy welcome drinket és egy ajándékkönyvet)

További információ: www.athenaeum.hu

Könyvolvasás (Budapest Pride Blogturné): Madeline Miller - Akhilleusz dala (The Song of Achilles)

2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére  a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.

A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves  Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer.

A turnéban résztvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben.

A turné időpontja: 2015. július 3-12.

------

Életem egyik legszebb olvasmánya ez a könyv. Olvassátok. Ponty. 

Ja, hogy... ó, miről is szól?

Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. 

A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük.

Könyvolvasás: Jus Accardo - Touch (Érintés)

2015-ös első, regényformájú olvasmányom. Innen már csak felfelé vezethet az út.

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Ha azt állítanám, hogy ez volt életem legrosszabb könyvélménye, akkor hazudnék. Ha azt, hogy a legjobb, nos, az első szótagnál elröhögném magamat. Végigszenvedtem magam a regényen, mert szeretek szenvedni, mert minden regényen igyekszem keresztülverekedni magamat.

Különös egyvelege volt a Touch annak a két érzésnek, amit rossz könyvek esetén érzek, a dühnek - tudjátok, a sok felkiáltójeles, hogy lehet mindenki ilyen hülye típusú dühnek - és az unalomnak. A nagy leszámolásnál már csak rutinból járta a szemem a sorokat. De mivel azt szeretném, hogy nagyon távolról, hunyorítva, álmosan és másnaposan rá lehessen húzni erre az értékelésre, hogy korrekt, a tovább mögött listába szedem, mi tetszett és mi nem. (És igen, nem csak a "mi nem" részt csinálom meg.)

Évösszegzés: 2014 legizgalmasabb könyves karakterei és legnagyobb csavarjai és legszebb stílusa és álompasijai és álompárjai

Igen, a 2014-es év decembere nem úgy alakult, ahogy terveztem, így a nagy évösszegzés elmaradt, de mivel kis jegyzetfüzetecskémben megmaradtak a listák, most, februárban, magunk mögött hagyva a vizsgaidőszakot és úgy egyáltalán, az átkozott januárt, közzéteszem ezeket. A blogra azért nem kerültek fel eddig, mert indoklás is tartozott volna hozzájuk, most nem tartozik. (Többnyire.) Csak a LISTA. Halállista a legrosszabbakkal és bevásárlólista a legjobbakkal. (Ezt a mondatot tényleg vegyük úgy, mintha le sem írtam volna.)

SZÓVAL ahogy a bejegyzés címének az eleje mondja - legizgalmasabb könyves karakterek 2014-ből:

Adam Parrish (Blue Lily, Lily Blue - Hollófiúk sorozat)

Még mindig legkedvencebb YA-karakter. Evör.

Blue Sargent (Blue Lily, Lily Blue - Hollófiúk sorozat)
Oké, kis indoklás itt is: eddig is imádtam Blue-t, de ebben a kötetben végleg az egyik kedvencem lett. Talán az ő szála sikerült ezúttal a legerősebbre.

Ruben Mack (A viharszívű Mya Mavis - Pippa Kenn sorozat)

Ó, Ruben, a valaha volt álompasi, akit én már az első részben is akkor szerettem meg igazán, amikor hülye volt és hazudozott. Most szintet lépett, tényleg ütnivalóan viselkedett, és ezáltal annyira klisémentes lett, hogy le a kalappal Kemese Fanni előtt.

Patrik, Lilla és Alex (Szívből, színből, igazán)
Próbáltam ide egyvalakit választani hármuk közül, aztán rájöttem, hogy bár egyénileg is imádtam ezeket a hibákkal teli, de remek karaktereket, igazán együtt váltak kedvenccé. Baromi izgalmas a dinamika köztük végig.

Raphael Santiago (A Végzet Ereklyéi sorozat, meg a kiegészítők)
Az igazat megvallva, az a bizonyos Bane krónikás novella szerettette meg őt velem, mert addig pff. De onnantól: ó, wow! A befejező kötetben is imádtam Raphael szálát.

Adrian Ivaskov (Vérvonalak)
Ismét egy vámpír, és ismét egy olyan pasi, akinek sok történetbe telt megszerettetni magát. A Vámpírakadémiában nem akartam szeretni, mert mintha csak azért íródott volna Adrian, hogy szeressem. De a spinoff sorozatban! Karakterfejlődés, hell yeah!

Don és Lucy (Scar, mert szégyenletes módon a Lucyt még nem olvastam)
Na, így kell új fajt teremteni.
Meg tök jó karaktereket.
Meg a legfurább, és mégis nagyon is szerethető szerelmi szálat.

Isabel Culpeper és Cole St. Clair (Sinner)
Szerelmes vagyok ebbe a kettőbe. És a végtelenségig tudnék tőlük idézgetni, vagy dumálni Isabel kocsiverős jelenetéről vagy a szociopata kvízeiről, és Cole-ról és a fürdőszobájáról és a barátkozós módszereiről...