Fanfiction: Filmszakadás - Central Park (TMI)

TMI, azaz A Végzet Ereklyéi sorozathoz kapcsolódó írás. A Filmszakadás az összefoglaló neve a TMI-ficeket összefoglaló gyűjteménynek. A lényege annyi, hogy úgy teszek, mintha kimaradt jeleneteket írnék a könyvekhez. Mintha elszakadt volna ott a film, én pedig kipótolnám. (Csak kevésbé lesz jó, mint az eredeti...)

A Central Park című rövid novella Isabelle és Simon első csókját dolgozza fel, amiről sokat hallunk a könyvekben (a Hamuvárosban és az Üvegvárosban is emlegetik), de sosem tudjuk meg, mikor és hogyan is történt. Én kitaláltam rá a saját verziómat. A Csontváros tizenegyedik fejezete alatt játszódik a történet, amikor is, Magnus bulijának kora délutánján, Isabelle és Simon tündéreket mennek nézni a Central Parkba...

A tovább mögött lássuk, mit találnak. :)

Könyvolvasás: Marie Lu - Prodigy - Született tehetség

A Prodigy (aminek a címet nagyjából ötödszörre sikerült nem elgépelnem) a Legend - Legenda második kötete, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. És igen, egy újabb folytatás. Mostanában csak sorozatokat olvasok, és akkor nem írtam kritikát például A lázadóról (A beavatott folytatása) sem. No mindegy, egy újabb folytatás, szóval ismét csak nem garantálom, hogy a kritika érthető lesz azok számára, akiknek az első rész kimaradt. De igyekszem.

A tovább mögött. És rövid leszek.

Megpróbálom.

Tényleg.

Random írás: Penna novella (Felejtés jelen időben)

Párszor már értekeztem a blogon a Pennát a kézbe! (http://irokhaakarok.blogspot.hu/) nevű oldalról. Tegnap felkerült oda egy novellám. Ez az alábbi linken olvasható: Felejtés jelen időben. 

Ha valaki nem szeret vakon kattintgatni, annak röviden miről is szól a történet:

Adott egy lány, Celia, akit csúnyán megcsalt élete szerelme.

Adott Will, aki csúnyán megcsalta élete szerelmét. És aki egyáltalán nem is szerepel a novellában.

És itt van Seamus, aki titokzatos, akárcsak az erdő, ahol felbukkan. 

Rövid mese az Elfeledett Erdőről, elfeledettekről és elfelejtőkről. 

És arról, mi a felejtés ára.

Te hajlandó lennél megfizetni?

Könyvolvasás: Maggie Stiefvater - The Dream Thieves (~ Az álomtolvajok)

Néhány tudnivaló elöljáróban:

• Azt hiszem, megint zsongok. (Zsongás fogalma az előző posztban!)
• A regény egyelőre magyarul nem jelent meg, és mivel az időgépem szervizben, így én is angolul olvastam.
• A regény A hollófiúk (The Raven Boys) második kötete. Ha azt nem ismered, nem vállalok érte felelősséget, hogy a kritikám minden pontja érthető lesz számodra.
• Zsongok. (Ezt említettem már, mi?)

De khm... először is gyorsan kicsit megmagyarázandó a zsongásomat.

Maggie Stiefvater.

Gansey.

Adam.

... Ez így nem lesz jó. Kezdem elölről.  

Maggie Stiefvater az egyik legkedvencebb íróm. Hogy miért imádom én őt annyira, és miért kellene az egész univerzumnak, azt ebben a bejegyzésben fejtettem ki. És most ismét egy csodát alkotott, ha A hollófiúk néhol furcsás (tudom, nincs ilyen szó) fordítása és a Lament nem teljesen pozitív olvasási élménye el is bizonytalanított, hát Maggie most meggyőzött róla, hogy nincs mitől félnem: még mindig tud zseniálisat írni.

A tovább mögött röviden értekezem a sorozat első kötetéről, A hollófiúkról, aztán rátérek előbb-utóbb valamilyen értelmes véleménynyilvánításra is Az álomtolvajokról.

(Ja, igen, annyi megjegyzés, mivel hivatalos fordítás nincs, én önkényesen hívom Az álomtolvajoknak a regényt, de könnyebb így, mint mindig azon lamentálni, hogyha angolban már ott van a 'the', miért hangzik furán, ha nem rakok elé egy magyar névelőt is...)

Szóval TOVÁBB:

Könyvolvasás: Cassandra Clare és A Végzet Ereklyéi sorozat

A POSZT ELSŐ FELE HETEKKEL EZELŐTT SZÜLETETT. AZÓTA KICSIT LELŐTTEM A ZSONGÁSOMAT, ÉS A KRITIKA(?) VÉGÉRE MÁR EGÉSZEN ÉRTELMESEN TUDTAM ÍRNI.

A napokban teljesen rápörögtem A Végzet Ereklyéi sorozatra (Csontváros és a folytatásai..., ami a továbbiakban az angol címre utalva, TMI), bepörögtem a szereplőktől, és minden tekintetben pörgök. Van az az érzés, gondolom, nem csak velem, amikor olvasol egy könyvet, látsz egy sorozatot vagy filmet, és mintha valami szikrázó, pattogó, ugyanakkor békés ködbe kerülnél, ahol csak te létezel meg a rajongásod tárgya. És ebből a ködből nézel a külvilágra, és nem érted, hogy nem robban szét körülötted, hogy miért nem olvassa/nézi mindenki azt, amit te, és vissza kell fognod magad, hogy ne mindig erről beszélj. Ezt hívom én zsongásnak. Nálam ez az állapot olyan egy-két hétig szokott tartani, utána túllendülök az imádaton, tudok megint értelmesen kommunikálni, és a normális rajongási szintre redukálódik a fangirlködésem. 

Régen zsongtam utoljára, igazából nem is emlékszem, mi miatt, most azonban megint érzem, méghozzá a TMI miatt.

Random írás: Újabb pennás írás

Egyszer már írtam róla, hogy részt vettem a Pennát a kézbe! nevű oldal (http://irokhaakarok.blogspot.hu) egyik feladatán. Ismét így tettem. A feladat címe ezúttal Álmodd meg a jövőt! volt, ennek megfelelően pedig a jövőről kellett írni, arról, mi hogyan képzeljük, hogyan alakul az emberiség sorsa. A pontos kiírást amúgy itt találjátok. Az én megoldásom a tovább mögött olvasható.

FIGYELMEZTETÉS: angst, jelen idő (mert az angstolás valahogy jobban megy abban, talán kevésbé végleges, talán még fájdalmasabb), magyar helyszín, E/1.

Én szóltam.