Évösszegzés: 2014 legszebb borítói

Igen, ez egy rendkívül tartalmas bejegyzés lesz.
Értsd, nagyjából csak képek.
A 2014-es borítók.
Értsd, azoknak a könyveknek a borítói, amit én 2014-ben olvastam.
A legszebbek.
Értsd, a szerintem legszebbek.
Vegyesen teljesen magyar, átvett külföldi és teljes külföldi (mert angolul olvastam a regényt) borítók következnek.

(A címre kattintva megjelennek a képek.)


Órákig tudnám nézegetni. És fülszövegre nincs is szükség, a borító elmond mindent, amit a könyvről előzetesen tudni kell.


Csak simán csodaszép, jó?

Évösszegzés: 2014 legnagyobb könyves csalódásai

Mivel a vizsgaidőszak beköszöntével idén már nem nagyon fogok új könyvbe kezdeni (ha igen, minden bloglátógatónak kötelessége megcsapkodni engem, virtuálisan, vagy mi), ezért a december hátralévő részét egy kis összegzésre szánom. Valószínűleg csak regényekről lesz szó, de ha fel tudok idézni kellő filmet, amit láttam, és össze tudom kaparni a gondolataimat néhány sorozatról, akkor azok is helyet kapnak. Meglátjuk azt is, mire lesz időm.

Tavaly egy TOP10-es listát hoztam össze a legjobb regényekről, ami olvasható itt és itt. Ezúttal különböző szempontokra bontottam a boncolgatást, de egyik szempont sem fog tíz könyvet lefedni (asszem). A mai poszt, a legnagyobb könyves csalódások, szerencsére nem.

Könyvolvasás: Róbert Katalin – Szívből, színből, igazán

Szeret – nem szeret – szívből – színből – igazán...

Szeretem a szimbólumokat, a metaforákat, azt, ha egyvalami egyszerre kettő, és Róbert Katalin könyve már első pillantásra ilyen. A borító és a cím is nagyon működik – még akkor is, ha nekem a cím hangzásra túl nyálas, de igen, értékelem az utalást, és a regényt olvasva tényleg átjön az az érzés, ahogy a fűzfa, margaréta, akármi leveleit, szirmait, akármijeit csipkedi az ember, és egy mozdulat választja el egymástól a válaszokat. Partik és Alex kapcsolata is ilyen, sziromtépkedés, játszmák és bizonytalanság, és valami elsőre érthetetlennek tűnő meghittség. Belesüppedtem a könyv lapjaiba, és bőgtem, nevettem rajta, és te jó ég, rettenetesen a hatása alá kerültem. A tovább mögött próbálom összeszedni a (spoilerektől mentes) gondolataimat, de már szombat éjszaka óta próbálom – igen, már a könyvbemutató napján kiolvastam a regényt, és igen, talán azóta újból nekiálltam, hogy lassabban, időt hagyva a mondatok és jelenetek ízlelgetésére, olvassam ezúttal –, úgyhogy semmit sem ígérek.

De nyerjünk magunknak időt, itt egy fülszöveg előbb:
Alex és Lilla testvérek, szeretik egymást, ám mindketten Patrik után vágyódnak.
Patrik azonban nehezen ereszt bárkit közel, édesanyja halála túlontúl fájó, apja elutasítása pedig túl könyörtelen. Úgy érzi, többé nem képes szeretetre senki iránt. Mégis összebarátkozik Alexszel, és a kapcsolat egyre mélyül, egyre fontosabbá válik számára a fiú. Csakhogy neki mindig a lányok tetszettek, és Lilla mellett sokkal vidámabb és könnyebb az élet.
Alex fél a saját másságától és tehetetlen. Miközben próbálja megtalálni az útját, helyt kell állnia azokban a játszmákban is, amelyeket Patrik diktál. Mégsem képes elszakadni a fiútól, és attól a keserves, de gyönyörű szerelemtől, ami hozzá köti.
Lilla féltékenyen figyeli a fiúk hatalmi harcát, de hisz abban, hogy Patrik végül őt választja. A párkapcsolatért kész küzdeni, még akkor is, ha szeretett bátyja a másik fél. És egy nap Patrik végre odafigyel Lillára is…
Ők hárman egy különleges, érzékeny játszmát játszanak, ahol rendkívül nagy a tét: a boldogság.