Chris Howard Gyökértelen című regénye a Könyvfesztivál óta kísért. Előtte végigböngésztem a kiadók friss megjelenéseit, matekoztam össze-vissza, hogy hány könyvet vehetek meg, mire van igazán szükségem. Végül fájó szívvel a Gyökértelenről lemondtam. De azóta sok hónap telt el, én pedig végre a kezembe vehettem. A Gyökértelen a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg. A Kiadó 2011 óta foglalkozik szórakoztató irodalommal, ide tartozik a Gyökértelen is. A tartalomból az is kiderül, hogy ezen belül egy disztópikus regénnyel van dolgunk.
A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat.