Maggie Stiefvater neve nekem mindig garancia a jó könyvre. Megszámolni sem tudom, hogy ezen a blogon is hányszor példálóztam vele, emlegettem őt, azt pedig, hogy a blogon kívül mennyiszer teszem, úgy általánosságban volna képtelenség összeadni.
Maggie Stiefvater számomra AZ ÍRÓ. Aki mindig tudja, mit csinál, akinél minden mondat pontosan olyan, amilyennek lennie kell, és ott van, ahol lennie kell. Elképesztő egyébként olvasni az írós posztjait a
blogján, vagy követni az írós hétköznapjait
tumblrön.
Remek példája az aprólékosságának és a zsenialitásának ez a poszt, ami a kritika témájául szolgáló A Skorpió Vágtáról (a következőkben névelő nélkül fogom emlegetni, mert ez így mondaton belül hülyén hangzik, csak mondom)
szól: ez vala az.
...
...
Egy óra múlva, miután átböngésztétek a posztot, és kiakadtatok (valószínűleg), hogy hogy gondolhat valaki ennyi mindenre, holott tök jónak tűnt ez a fejezet az első verzióban is, szóval egy óra múlva, üdv újra itt! A tovább mögött örülünk a viszontlátásnak, és én végre rátérek magára a regényre is.