Filmnézés: A végzet ereklyéi - Csontváros (The Mortal Instruments - City of Bones)

Alig néhány nappal az után, hogy elolvastam a regényt, volt szerencsém megnézni a belőle készült filmet is. És hála a jó égnek, ez végre nem 3D-ben ment. Nem is emlékszem, utoljára mikor láttam 2D-s filmet, de annyira hiányzott, mert én hogy gyűlölöm azokat az átkozott 3D-szemüvegeket... Szóval a pozitív oldalon máris egy pipa. Hogy a többi pipa hova kerül, meg mit jelentenek ezek a pipák, vagy hogy miért erőltetem ezt a szóképet, az kiderül a tovább mögött.

A film alaptörténete gyakorlatilag ugyanaz, mint a regényé (minő meglepetés, ugye?): adott egy átlagos lány, Clary, aki egyszer csak belecsöppen az Árnyvadászok cseppet sem átlagos világába. (Bővebben: tessék megnézni egy trailert, vagy elolvasni az előző bejegyzést a könyvről!) Mivel kockáról kockára nem tudnám leelemezni a látottakat (pedig azt biztos mindenki élvezné...), úgy döntöttem, ha már a poszt elején a listákkal jöttem, hát listát készítek. Először arra gondoltam, hogy szempontokat állítok fel, és aszerint haladok, de úgy elszaladna velem a ló, és nem szeretnék egy teljes regényt ide pötyögni. Szóval marad a jól bevált pozitív-negatív lista. Mivel egyébként a film nagyban lefedi a könyvet, a könyvkritikában leírtakhoz nem nagyon lenne mit hozzáfűzni.

TEHÁT a pozitív oldal:

• A színészek. Többsége.

Szerintem még nem fordult elő velem ilyen, de konkrétan egy-két arcot (Hodge, Isabelle) leszámítva minden színészt ismertem valahonnan. Azzal, hogy valakit nem így képzeltem el, se akadt nagy gond, hiszen a regényt nemrég olvastam, akkorra pedig már rengeteg plakátot láttam, plusz nézegettem interjúkat is, úgyhogy félig-meddig olvasás közben már kicsit a színészeket láttam a szereplőkben. Nem tudom, hogy ezért, vagy ettől teljesen függetlenül, de nagyjából meg voltam elégedve a gárdával. Jamie Campbell Bower (aki a továbbiakban JCB néven fut, mert fene esne abba a hosszú nevébe!) kellően vagány Jace volt, szerintem tökéletesen passzolt a szerepre, pedig a korábbi pályafutása alapján én is kissé szkeptikusan álltam hozzá, de feleslegesnek bizonyult az aggodalmam, tökéletesen hozta a rá szabott szerepet. Lily Collins grimaszai és visszavágásai hitelesek voltak, szerettem a közös jeleneteit Clarynek Simonnal és Jace-szel is, működött a kémia közöttük. Simonról szólva Robert Sheehan kapcsán is féltem, mert eddig csupa ripacs (jó arc, de ripacs) szerepekben láttam, Simon meg azért visszafogottabb ennél. De ő is pozitív csalódást okozott, Robert remek komikus.

Isabelle-lel és Aleckel sem akadt gond, bár Kevin Zegers, miután nagyjából minden interjún ott csücsült, azt hittem, nagyobb szerepet kap a filmben, egész képest az egyszeri nézőben annyi maradhatott meg Alecről, hogy bunkó Claryvel és szerelmes Jace-be, pedig a könyvben annyira összetett jellem!
Magnus... Hát nagy szerep az övé se volt, de helytállt. Az alsógatyás belépő telitalálat volt. 

• A látvány.

Nagyszerűen sikerült, például a portál szétrobbanása fantasztikusan nézett ki, meg a csaták... 

•  Hűen követte a regényt, ahol mégsem, ott indokolt és jól sikerült volt a változtatás.

A poénok egy része például egy-egy az egyben a könyvből származott, de például annál a résznél, amikor a csók után Clary bekopogtat Jace-hez, változtattak, és sokkal jobban ütött. A történetvezetés szintjén is remekül egyensúlyoztak a készítők, ami igazán lényeges, azt valamilyen formában belevitték a filmbe, de tudták azt is, mi az, amit ki lehet hagyni. Simon nem alakult patkánnyá - ezt nem is hiányoltam.

Az olyan adalékok is működtek, amilyen a "Bach is Árnyvadász"-szál volt.

• Imádtam az utolsó jelenet alatt futó zenét, azóta is hallgatom. :)

• Nem kellett 3D-ben néznem. Ezt már a bevezetőben is említettem.

• Feliratosan adták a mozikban. 

Rájöttem az évek alatt, hogy bár általában jól sikerülnek a magyar szinkronok, számomra mégis eredeti hanggal az igazi minden film és sorozat. Itt is nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy feliratosan játsszák a mozik, és tudom, hogy ez nagyrészt a magyar rajongók érdeme, szóval hála nekik! :)

•  Díszletek, jelmezek. Ez a gárda is kitett magáért.

ÉS AKKOR a negatív oldal:

• A színészek. Egy része.

Nem a színészek alakításával volt bajom, ezt gyorsan leszögezem. Inkább a castingjukkal.  Például Hodge. Azok után, hogy Jace bejelentette Clarynek, hogy a férfi kicsit fura, másra számítottam. Tényleg egy fura fickóra. Erre besétál a szereplőgárda legnormálisabbja. Valami kifacsart logikával, a valóban nem túl hétköznapi Jace gondolhatja Hodge-ot furának, de én ettől még nem fogom. 

A másik a Valentine-t alakító Jonathan Rhys Meyers. Nekem ő túl durva volt Valentine-hoz. Nem volt benne semmi megjátszás, semmi simulékonyság, csak egyértelműen szemét volt - ez már a megjelenésén is látszott. Meg, értem én (látom én), hogy Jonathan Rhys Meyers (jó, neki is hosszú neve van...) jó pasi, de azért muszáj félmeztelenül császkálnia? Nem praktikus, nem is logikus... Elvégre Hodge-hoz megy, jó esetben plusz a gyerekeihez, őket nem akarja elcsábítani, nem is a Szaharában vannak... Jó, mindegy, Hollywood. Jó pasiból muszáj többet látni, argh.

• A hóesés. Az üvegház. Amikor már... sok.

Tudom, a portál szétrobbanását dicsértem, az tetszett is, de az a hóesés utána már nem kellett volna. Tisztára úgy éreztem magam, mintha a Nanny McPhee-t néztem volna, azzal a különbséggel, hogy a Csontvárosba nem illett.

Az Intézet üvegháza, meg ahogy kinyíltak a virágok és csillogtak. Fúj, mint egy Barbie-mesében (amiknek egy részét szerettem, de hát akkor is...). 

• A zene a csókjelenet alatt.

Nem, az az üvegházas jelenet akkor se. Akkor se, ha JCB és Lily Collins jól játszottak benne. De a nyálas virágnyílás mellé még az a zene is. Szeretem amúgy Demi Lovato hangját meg számait, de ez az egy kivétel lesz. Konkrétan a fejemet fogtam és röhögtem ennél a résznél.

• Nem biztos, hogy a nem-könyvolvasók értettek mindent. Az se biztos, hogy a könyvolvasók igen.

Maga a mitológia egy-két mondatban lett eldarálva, de talán ettől még maga a film érthető volt, viszont az, hogy Clary a hamis kelyhet adta oda Valentine-nak... hááát. Sok-sok jelenettel azelőtt egy félmondatban megemlítették, hogy jé, volt ilyen, de szerintem ez nem elég.

• Jace - gát a fejében.

Bizonyos szempontból jó változtatás volt a regényhez képest, hiszen bennem olvasáskor felmerült, hogy Jace hogyhogy nem látott soha egy képet se az igazi Michael Waylandről vagy Valentine-ról?! Viszont a változtatással együtt eltűnt egy nagyon érdekes dinamika Valentine és Jace között. Hogy Jace szereti Valentine-t, ő jelenti számára a gyerekkort, a családot, az egész életét. Itt, azzal, hogy többnyire nem emlékszik rá, ez elveszett, és Valentine az egysíkú főgonosszá vált, akit bizony mindenki gyűlöl.

• Jocelyn a pincében.

Értem, hogy kicsi a büdzsé, drága lett volna (meg kicsit felesleges) felépíteni még egy helyszínt, de hogy Clary anyja végig az Intézetben volt?! Tudom, szokták azt mondani, hogy amit el akarsz rejteni, azt tedd minél látványosabb helyre, mert pont ott nem kelti fel a figyelmet. De hogy ez működik emberi lények elrejtésénél is?! Jó, hogy nem az üvegházban találták meg a susnyásban...

ÖSSZESSÉGÉBEN, a negatívumok ellenére működőképes, korrekt filmadaptációt láttam, és egy élvezetes filmet, ami nyugodtan lehetett volna siker. (Sajnos nem lett az.) Lehetett volna az új Twilight, amire betévednek a nem-rajongók is. Hogy ez miért nem történt meg, nem én fogom tudni megválaszolni, talán a marketing az oka, talán az időzítés, mindenesetre szerintem nem a film. Éppen ezért örülök, hogy a folytatás már készülőben van. 

Kedvenc jelenet: A Clary-Simon-Jace hármas remekül működött együtt, az ő jeleneteik voltak a kedvenceim, bár Luke belépője se volt semmi. :D

Legrosszabb jelenet: Üvegház.

Egyéb megjegyzés: Alecnek több szerepet, meg új zenei producert a következő filmbe!

Ihletés szempontjából: Egyszer egy szereplőmnek muszáj hosszú nevet adnom, hogy aztán becézhessék a monogramjával. A JCB-t is jó mondogatni. :)

RAVASZ értékelés: Várakozáson felüli. (Azt hiszem, olvasnom kellene rosszabb könyveket és látni bénább filmeket, mert mindent erre értékelek.)