Igen, a Napló a regényírásról bejegyzéssorozat bizonytalan ideig szünetel, ahogy a regényem írása is szünetel. Úgyhogy a jövőben csak általánosságban fogok elmélkedni az írásról, különféle kérdésekről, és talán ezek a posztok másnak is érdekesebbek lesznek.
Szóval a napló első témáját azok a kapcsolatok adják, amik nem romantikus jellegűek, mégis iszonyú jól működtek egy-egy regényben. Ja, igen, fő területem, ahogy az az eddigi blogolásból is kitalálható, a YA (Young Adult), úgyhogy a példák meg maga az elmélkedés is ekörül forognak majd.
Kezdjük azzal, hogy remélem, nem vagyok egyedül azzal a meglátással, hogy
a romantikus szálak átvették az uralmat a YA-regényekben. Remélem, azzal a gondolattal sem maradok magamra, hogy ez nem feltétlenül jó. Mert igenis izgalmas dinamika lehet két olyan karakter között is, akik soha nem fognak összejönni. Mert igen, nyilván a tinikor, meg a fiatal felnőttség az első szerelmek időszaka, legyen róla szó, de ne feledjük, ez az a kor is, amikor először kérdőjeleződnek meg a barátságok, amikor rájövünk, kik vagyunk és kik akarunk lenni, és kikkel tudunk azok lenni. Amikor gimibe megyünk és egyetemre, és minden átalakul körülöttünk, és rájövünk, mely barátságok tarthatnak akár életünk végéig, és melyek szóltak csak arra az időre, amíg ebbe vagy abba az iskolába jártunk, vagy erre vagy arra az edzésre... De ekkor vetődik fel bennünk először az is, hogy a nyár másról is szólhat, mint a családi nyaralásokról, hogy nem lehet mindent megbeszélni a szülőkkel, hogy a báty, bár egy rohadék, néha talán csak meg akar védeni minket... stb. Mennyi, mennyi téma, szerelmi szál nélkül.
A tovább mögött
néhány számomra kedvenc nem romantikus párost veszek szemügyre, és mondom el, miért annyira működőképesek - szerintem.
