Fanfiction: Filmszakadás - Miért pont Budapest? (TMI)

TMI, azaz Cassandra Clare A Végzet Ereklyéi c. sorozatához kapcsolódó fanfic. A Filmszakadás az összefoglaló neve annak az írásomnak, ami magában foglalja az összes ilyen témájú egypercesemet/novellámat. Filmszakadás, mert úgy írom ezeket, mint egyfajta kimaradt jeleneteket, mintha elszakadt volna a film, én pedig pótolnám a lyukakat, némi minőségbeli romlással.

A 'Miért pont Budapest?' egy Malec (tehát Magnus/Alec) egyperces, ami a Bukott angyalok városa alatt játszódik, az első tizenegy fejezet bármelyike idején, amikor a páros a világban utazgat.
(A fanart Cassandra Jean munkája.)

FILMSZAKADÁS

Miért pont Budapest?

(Bukott angyalok városa – Valahol a tizenkettedik fejezet előtt.)

– Miért pont Budapest? – kérdezte Alec, miután Magnus kiadta az utasítást a magángép pilótájának, és az eltűnt a fülkében.

Valójában Alec azt is kérdezhette volna, miért magánrepülő. A boszorkánymester könnyedén nyitogathatott volna Portálokat, ahelyett hogy ilyen mondén megoldást választ. De ezt már az út elején tisztázták, bár hogy a heves csókot, amivel Magnus az ülésbe préselte Alecet, valódi válasznak lehetett-e tekinteni, Alec kételkedett benne. Mindenesetre, kielégítőnek kielégítő volt. 

Magnus könnyed mozdulattal vetette le magát Alec mellé, és ujja egy intésére a biztonsági öv körbefonta a derekát. Megigazította a gyűrődést a lila selyemingén, és csak azután válaszolt a másiknak.

– Budapest, Alexander… – Ízlelgette a feleletet, aztán úgy határozhatott, hogy más irányból közelít. – Hozzávetőleg nyolcvan idegen nyelvet beszélek, köztük a flamandot, miután Belgiumban kis híján meglincselt egy vámpír, mert hollandnak tituláltam. Majd egyszer ezt is elmesélem, ha érdekel. 

Közben a gépük a magasba emelkedett, Alec gyomra pedig rándult egyet. Valószínűleg Magnusba is ez forrasztotta bele a szót, mert csak akkor folytatta a beszédet, mikor már biztosan siklottak a levegőben.

– A nyolcvan nyelv között azonban nincs ott a magyar. Egyik másikra sem hasonlít, amit eddig tanultam. Néhányan azt állítják, hogy a finnre igen, de én nem hiszem. – Magnus tűnődve nézett ki a repülő ablakán. Bolyhos felhők suhantak el mellettük, vagyis inkább ők suhantak el azok mellett. – Magyarország, Budapest a lehetőségeket jelenti.

Alec értetlenül ráncolta a homlokát, és talán most fordult elő először, hogy Magnus valamilyen grimaszát nem vette észre. Most azonban a férfi mintha elmerült volna a saját gondolataiban.

– Azt jelenti, hogy leélhettem akárhány évszázadot, még van, amit megtehetek. 

Alec erre nem tudta, mit felelhetne. Így inkább csak kibújt a biztonsági övből, és a férfi karjára tette a kezét. Magnus előbb erre meredt, majd Alecre – megfejthetetlen tekintettel. De amikor megszólalt, a hangja már újból könnyed volt.

– Ezenkívül rettentő megnyugtató alkalomadtán olyat hallani, amit nem értesz. 

Alec magára kényszerítette a másik fesztelenségét. – Azért biztos ragadt rád pár szó, ha máskor is jártál Magyarországon.

Magnus cinkosan túrt a hajába, a mozdulattal apró csillámfelhőt szórva a légtérbe.

– Persze, káromkodni prímán tudok.

Alec halványan elmosolyodott, aztán most ő irányította a figyelmét a körülöttük vágtató égre. Csodás látvány volt, ahogy mindennek, ami lentről nézve olyan hatalmasnak és biztosnak tűnt, most ők is a részesei, mintha a végtelenen suhantak volna keresztül. Az elmúlt két hét alatt Alecet már rengetegszer bűvölte el ez a gondolat, most azonban nem tudott elmerülni benne. Magnus szavai csengtek a fülében. Azt jelenti, hogy leélhettem akárhány évszázadot, még van, amit megtehetek. Nem tehetett róla, csak az járt a fejében, hogy vajon ő is ez, egy lehetőség Magnusnak, amit még nem próbált? 

Magnus mintha megérezte volna, mi zavarja, odahajolt hozzá. Az ülések karfája ugyan elválasztotta őket egymástól, a férfi testének a közelsége mégis lángra lobbantotta Alecet, ahogy mindig. Egy pillanatig egyikük sem mozdult meg, majd Magnus nagyon lassan végigcsúsztatta az ujjait Alec felkarján, míg el nem ért a válláig. Szantálfaillatú lehelete végigborzolta Alec nyakát, olyan közel csúszott hozzá a másik.

– Persze, ez előtted volt – mondta Magnus. – Most te vagy minden lehetőség.

Alec szíve diadalmasan dobbant egyet a mellkasában. 

– Csak meg akartam mutatni neked Budapestet. Azt reméltem, tetszeni fog.

Alec Magnus ujjaira gondolt, amik most a tarkóját csiklandozták a pulóvere alatt, a szájára, ami centikre volt a bőrétől, és arra, hogy a végtelen határain túl járnak.

– Biztosan – felelte.