Könyvolvasás (Budapest Pride Blogturné): Madeline Miller - Akhilleusz dala (The Song of Achilles)



2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére  a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.

A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves  Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer.

A turnéban résztvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben.

A turné időpontja: 2015. július 3-12.

------

Életem egyik legszebb olvasmánya ez a könyv. Olvassátok. Ponty. 
Ja, hogy... ó, miről is szól?

Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. 

A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük.

Olvassátok. Ponty.

Nem... ez a regény valóban megéri a hosszabb kifejtést.
Főleg mert rengeteg olyan tényezője van, ami első hallásra eltántoríthatja az olvasót jövendő kedvenc könyvétől. Az egyik ilyen, hogy az Akhilleusz dala tényleg Akhilleuszról szól. Szóval történelmi, méghozzá ókorban játszódó. Nos, én nem szeretem különösebben a történelmi regényeket, ezt viszont nagyon is szerettem. Mert nem erőltetetten archaizáló a nyelvezet (persze, kizökkentően hipermodern se), mert nem várja el, hogy mindent tudj az adott korról, de nem is néz hülyének, úgy magyarázza el. Ó, és igen, hihető és alapos magyarázatokat ad, érződik rajta, hogy az írónő lelkiismeretesen utánajárt a témának. Kicsit olyan a világfelépítés, mintha fantasyt olvasna az ember, az alapoktól tár elénk egy nagyon is más környezetet. A különbség maximum annyi, hogy itt valóban létező emberekről és helyszínekről írnak nekünk.

Tényleg gyönyörűszép az egész.
A nyelvezet.
A folyamat, ahogy mi is megismerjük a két főszereplő fiút, Akhilleuszt és Patrokloszt, és még inkább az, ahogy ők megismerik egymást. Leheletfinoman fordul a gyermekkori barátság kamaszos szerelemmé, néha elidőzünk egy-egy hangulatban, néha hónapokat ugrunk előre a cselekményben, mégis olyan ezt a történetet olvasni, mint valami nyugis folyón lefelé csordogálni.
Annak, aki emlékszik történelem- vagy irodalomóráról (esetleg a szintén nagyon ajánlós Trója c. filmből) a történet végére, is tartogat meglepetéseket a regény. Spoilermentesen csak annyit mondhatok, hogy volt benne egy esemény, úgy harminc oldallal a vége előtt, amit elképzelni sem tudtam, írástechnikailag hogyan lehet megoldani. Madeline Miller tudta, és zökkenőmentesen csinálta, amitől így, hónapokkal olvasás után is, teljesen le vagyok nyűgözve.

A történetet egyébként Patroklosz meséli E/1. személyben, és ez is, akár a történelmi leckékhez, akár az Illiászhoz képest ad egyfajta pluszt mindennek. Akármennyit is ismerünk az eseményekből, ő úgy meséli el, ahogy még sosem hallottuk azelőtt. Ó, és gyönyörűen. (Ezt mintha már írtam volna párszor.)

Mert ilyen a regény:
– Nevezz meg egy hőst, aki boldog volt!
Fontolóra vettem a kérdést. Héraklész megőrült, és megölte a családját. Thészeusz elvesztette a menyasszonyát és az apját. Iaszón egykori felesége megölte a gyermekeit és az új feleségét. Bellerophontész megölte Khimairát, de egész életére nyomorék lett, amikor leesett Pégaszosz hátáról.
– Nem tudsz – mondta, majd felült, és előrehajolt.
– Tényleg nem.
– Tudom. Sohasem engedik, hogy egyszerre legyél híres és boldog. – Felvonta a szemöldökét. – Elárulok egy titkot.
– Hadd halljam!
– Én leszek az első. – Összeérintette a tenyerünket. – Esküdj meg!
– Miért én?
– Mert te vagy az oka. Esküdj meg!
– Esküszöm – mondtam beleveszve arca ragyogó színébe és lángoló tekintetébe.
– Esküszöm – ismételte.
Egy pillanatig így ültünk, tenyerünket összeérintve. Mosolygott.
– Úgy érzem, hogy képes lennék felfalni a világot.
És ilyen:
– Nem értem, hogyan emlékezhetsz mindnyájukra. Esküszöm, nekem mind egyformának tűnnek.
Ilyenkor nevettem, és ismét végigmutogattam neki a betegeimet.
(…)
– Túl sokan vannak – felelte. – Egyszerűbb, ha ők emlékeznek rám.

Szóval összegezzünk... Olvassátok. Ponty.

Kedvenc rész: Az utolsó harminc oldal, mert az agyamat eldobtam. Nem feltétlenül történetileg emelkedett ki, hanem technikailag, de na.

Legrosszabb rész: Nem volt ilyen.

Kedvenc szereplő: Egyszer sem említettem a kritikában, de Odüsszeusz.

Kedvenc idézet:
– Patroklosz!
Akhilleusz nem motyogva, hadarva ejtette ki a nevem, ahogy mások szokták, mintha minél előbb túl akarnának esni rajta. Szinte szótagolva mondta: Pat-rok-losz.
Ihletés szempontjából: Hát... ez a történet bebizonyította, hogy nem kell félni a nem-mai koroktól. Meg azt is, hogy ugyan félelem nélkül, de keményen bele kell ásni magadat, ha valami igazán jót akarsz alkotni.

RAVASZ értékelés: Csillagos kiváló, hát naná. Az egyik kedvencem lett.

------

Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el,  1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány.

Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál.
Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!

Jesse Tyler Fergusont a hazai közönség – és többnyire minden más közönség is – a Modern család című vígjátéksorozatból ismerheti, ahol az apuka-férj-fiú-öccs-nagybácsi-ügyvéd-madárfóbiás-alagútfóbiás Mitchellt játssza. Sorozatbeli karaktere, illetve annak – ja, spoiler – férje, Cameron sokat tettek az évek során a melegek elfogadásáért. Jesse pedig a sorozaton kívül is támogatja ezt a célt. Valóéletbeli férjével (aki amúgy ügyvéd, de madárfóbiáról nem tudunk) online csokornyakkendő üzletet (http://tietheknot.org/) vezetnek, és a New York-i Meleg felvonulás tiszteletére külön darabot terveztek – az ebből szerzett bevétel 80%-ával az azonos neműek házasságért vívott harcot segítik. De egyébként is a bevétel jó részét erre a célra szánják már évek óta, különféle szervezetekhez eljuttatva a pénzt.

Egyébként az interjúi alapján Jesse irtó jófej. Akinek épp van pár szabad perce, ajánlom, hogy keressen rá néhány beszélgetésre vele. Nekem ez a kedvencem: https://www.youtube.com/watch?v=ldcrmVkt1i8
 

A játékban való sikeres részvételhez – és egyébként is, duh – látogassátok meg a turné többi állomását is!






07.08.  Ryan könyvespolca – Cris Beam: I am J
07.08. Egy könyvfüggő vallomásai – Sara Shepard: Perfect

07.09. Reelka’s View – David Levithan: Nap nap után

07.10.  Pastel Blue and Chocolate Cake – Becca Prior: A tanítvány
07.10.  Annie könyves blogja – Jodi Picoult: Gyere haza
07.10.  CBooks – Tiffany Reisz: Az angyal

07.11.  Thinking About You – Marie-Aude Murail: Oh, boy!
07.11.  Kristina blogja – Becca Prior: A tanítvány
07.11.  randomfinny – Madeline Miller: Akhilleusz dala

07.12.  Könyvspirációk – Becca Prior: A tanítvány
07.12.  Angelika blogja – Benjamin Alire Saenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
07.12.  Thinking About You – David Levithan – John Green: Will & Will
07.12.  Bibliotheca Fummie – Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése