Filmnézés: A burok (The Host)

Hónapokkal a magyar premier után végre én is megnéztem A burok című filmet, amely Stephanie Meyer legújabb regénye (azaz post-twilight) alapján készült. A történetet nem mutatnám be, arra alapozom a bejegyzésemet, hogy más nem fél évvel később nézi meg azt a filmet, ami egyébként nagyon érdekelte azóta, hogy először hallott róla. (Igen, én vagyok a nem-más.) Szóval figyelem, előzetes tudásra van szükség, spoileres leszek, csak az olvasson tovább, aki LÁTTA a filmet! Vagy legalább a könyvet olvasta. Vagy tucatnyi más spoileres kritikát.

Először is elmondom, hogy én olvastam a könyvet is.

Aztán elmondom, hogy több mint egy éve, és alig emlékszem belőle valamire. Inkább csak benyomások maradtak meg, nem a tényleges események. (Amúgy észrevettétek, hogy legtöbbször nem a történet vagy a szereplők ragadnak meg, hanem hogy hol olvastad a könyvet, mit éreztél közben, te mit gondoltál a szereplőkről…?)

De azért gyors összevetés a regénnyel ezen benyomások alapján.

• Sokkal többet smárolnak, mint a könyvben. A regényben legalábbis jobban el volt osztva. De itt csak üldözés, csók, duma, csók, akció, csók…

• A könyvbeli Vanda idegesített, túl tökéletes volt. Túl… Mary-Sue. A filmben ez kevésbé zavart, és ezt nemcsak annak tudom be, hogy már tudtam, mit várjak tőle, hanem Saoirse Ronan játékának is.

• A fiúk. Míg a könyvben, inkább Jared-párti voltam, addig itt Ian (és persze Jake Abel) levett a lábamról.

• A megvalósítás gyönyörűre sikerült. A gabonaföldet én is hasonlóan képzeltem el.

A filmmel tehát nem is a regénnyel összehasonlítva voltak bajok. (Bár a regénynek is akadnak rákfenéi, erről talán majd egy másik bejegyzésben, ha egyszer ráveszem magam, hogy újra kikölcsönözzem a könyvtárból.) Inkább mint film nem működött annyira. Jelenetek szintjén szerettem a szentjánosbogaras „eget”, Melanie-Vanda-Ian-Jared bevásárlását, a Jared-Melanie flashbackeket, a Hajtó küzdelmét önmagával (vagyis Laceyvel), de az egyensúly nem volt a helyén. A történet scifiként lett felvezetve, meg nagy hajtóvadászattal, mégse teljesedett ki ez a konfliktus, a játékidő felénél hamvába hullt. A többi hajtó visszavonult, és a néző már csak szánakozva nézte az egyedül cirkáló Diane Krugert. Akit aztán egyetlen puffantással elintéztek. Míg a regényben Vanda beilleszkedése állt a középpontban, ez itt nem kapott kellő hangsúlyt, a főszereplők, Kyle, Jamie és Jeb bácsi kivételével senkit se ismertünk meg igazán (még Dokit se, és az ő behozása egyébként is elég légből kapottra sikeredett, hiába emlegették előtte). Amikor Wes meghalt, a néző csak rántott egyet a vállán. 

Kicsit olyan érzésem volt, mintha az alkotók egyszerre akartak volna ütős scifit, romantikus drámázást és akciót csinálni, de valahol a felénél feladták volna, hogy „á, úgyis mindenki csak arra kíváncsi, kivel jön össze Vanda/Melanie”. A végén a többi ember behozása pedig már csak kicsit volt képes visszabillenteni az egyensúlyt.

Összességében mégse állítom, hogy ez egy rossz film lett volna. Élveztem. (És gondolom, ez a lényeg, nem, hogy a néző élvezze?). Csak mintha nem találta volna a helyét. És talán a célközönségét se.

Azért aki a könyvet szerette, az ne hagyja ki, ha eddig megtette! Aki a romantikát és a furcsa (komolyan…) szerelmi sokszögeket szereti, szintén kukkantson bele! Aki scifire vágyik, akcióra… hát. 

Kedvenc jelenet: Vanda/Melanie, Jared és Ian bevásárlós jelenete.

Legrosszabb jelenet: A teherautós üldözés. Mert miért lövünk a golyóálló üvegre, meg egyáltalán egyetlen, nyomorult puskával minek kekeckedünk a túlerőben lévő ellenséggel?!

Egyéb megjegyzés: Ian <33

Ihletés szempontjából: Aki a föld alatt tervez gabonát termeszteni, annak... :D Vicceltem. Az Imagine Dragons - Radioactive zenéjére kitűnően lehet írni posztapokaliptikus dolgokat.
Plusz elgondolkodnivaló: mi számít gyilkosságnak, mennyit áldoznánk fel egy tökéletes világért?
Felhasználható: hogyan rejtőzhet el, hogyan működhet egy ellenálló csoport a megszállt Földön.

RAVASZ értékelés: Várakozáson felüli.