Napló az írásról 1. - A kapcsolat, ami nem romantikus (Whaaaat?!)

Igen, a Napló a regényírásról bejegyzéssorozat bizonytalan ideig szünetel, ahogy a regényem írása is szünetel. Úgyhogy a jövőben csak általánosságban fogok elmélkedni az írásról, különféle kérdésekről, és talán ezek a posztok másnak is érdekesebbek lesznek.

Szóval a napló első témáját azok a kapcsolatok adják, amik nem romantikus jellegűek, mégis iszonyú jól működtek egy-egy regényben. Ja, igen, fő területem, ahogy az az eddigi blogolásból is kitalálható, a YA (Young Adult), úgyhogy a példák meg maga az elmélkedés is ekörül forognak majd.

Kezdjük azzal, hogy remélem, nem vagyok egyedül azzal a meglátással, hogy a romantikus szálak átvették az uralmat a YA-regényekben. Remélem, azzal a gondolattal sem maradok magamra, hogy ez nem feltétlenül jó. Mert igenis izgalmas dinamika lehet két olyan karakter között is, akik soha nem fognak összejönni. Mert igen, nyilván a tinikor, meg a fiatal felnőttség az első szerelmek időszaka, legyen róla szó, de ne feledjük, ez az a kor is, amikor először kérdőjeleződnek meg a barátságok, amikor rájövünk, kik vagyunk és kik akarunk lenni, és kikkel tudunk azok lenni. Amikor gimibe megyünk és egyetemre, és minden átalakul körülöttünk, és rájövünk, mely barátságok tarthatnak akár életünk végéig, és melyek szóltak csak arra az időre, amíg ebbe vagy abba az iskolába jártunk, vagy erre vagy arra az edzésre... De ekkor vetődik fel bennünk először az is, hogy a nyár másról is szólhat, mint a családi nyaralásokról, hogy nem lehet mindent megbeszélni a szülőkkel, hogy a báty, bár egy rohadék, néha talán csak meg akar védeni minket... stb. Mennyi, mennyi téma, szerelmi szál nélkül.

A tovább mögött néhány számomra kedvenc nem romantikus párost veszek szemügyre, és mondom el, miért annyira működőképesek - szerintem.



Rose - Christian (Vámpírakadémia sorozat)

Kábé friss élmény ez a könyvsorozat, úgyhogy ezzel kezdek. És tudom, a Vámpírakadémia kapcsán és a nem-romantikus vonal kapcsán általában a Lissa-Rose barátságot emelik ki, amit amúgy én is nagyon szerettem, mert legjobb barátnők és tinikor - szinoníma. De nekem a kedvenc párosom akkor is a Rose és Christian duó. Mert ellenkező neműek, az ellenkező nemhez is vonzódnak, és mégsem, sosem merül fel annak a lehetősége, hogy valami romantikus történjen köztük. És az ilyet, kérem szépen, gyakran nagyítóval kell keresni a YA-regényekben.
A barátságuk az utaláttal kezdődik, hogy az utálattal folytatódjon és féltékenységgel, aztán egyszer csak azon kapják magukat, és mi, olvasók is őket, hogy a tűzbe mennének egymásért. (Tűzbe... értitek? :)) Imádtam ezt a lassan kibontakozó folyamatot, és a felismeréseiket, hogy nem is különböznek annyira, és áá, minden közös jelenetüket.
Amúgy is be kell valljam, nálam a Vámpírakadémia sorozatot sokkal inkább a barátságok adták el, mintsem a szerelmi szálak. Dmitrij/Rose vagy Adrian/Rose... ugyan! Rose-Christian barátság, hellyeah!

Ron - Harry (Harry Potter sorozat)

Ööö... lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni? A HP ugyanis egy az egyben mese egy barátságról. Mert persze, szól a bátorságról, meg kiállni a jóért, meg a családért, amit nem a vér tesz családdá..., de a középpontban végig Ron, Harry, és Hermione barátsága marad. Nekem ezek közül is a kedvencem Harry és Ron. Annyira őszinte és igazi az, ami kettejüknek van, hogy soha, akármin is vitáznak, nem kérdőjeleződik meg az, hogy ők legjobb barátok és örökké azok is maradnak. 
Ron a kedvenc szereplőm a könyvekből, úgyhogy gondolom, nem véletlen, hogy ennyire odavagyok a Harryvel való barátságáért, de ú, hát, gondoljatok csak arra a jelenetre A halál ereklyéiben, amikor Ron visszamegy, és Harryvel beszélgetnek, és Harry beleszédül a bokorba, és ez hangzik el (igen, vigyázat, idézni fogok):

- (...) Dumbledore tudta, hogy... - Ron fülig elvörösödött, és fixírozni kezdett egy fűcsomót a lábánál. - Tudta, hogy le fogok lépni tőletek.

- Nem - rázta a fejét Harry -, azt tudta, hogy vissza akarsz majd jönni.

*.* Hát nem imádnivalóak?

(Kredit a képért ide: http://b-a-h-a-a.deviantart.com/art/Ronald-Weasley-and-Harry-Potter-271580610)

Jace - Isabelle - Alec (A Végzet Ereklyéi)

Már megint egy olyan könyvsorozat, amiből tucatnyi példát lehetne hozni kiváló nem-romantikus szálakra, főleg ha hozzávesszük a másik árnyvadászos sorozatot is. De nem akartam litániába kezdeni Jemről és Willről, mert az valószínűleg egy "miért kellett oda Tessa?"-kiakadásba torkollt volna. De szóval azért jegyezzük meg itt, az is egy zseniális szál, mármint a Will-Jem, nem Tessa akárkivel. Ahogy szeretnivaló a Simon-Clary is, amikor már nem erőltetjük a szerelmi vonalat, vagy Jordan és Simon, vagy Jordan és Jace, vagy szintén a hatalmas kedvencem, a Simon-Jace. Hm, asszem nem véletlenüll, imádom én annyira a negyedik kötetet, mert az tele van ezekkel a szálakkal, szinte fulladozik tőlük, és ez fantasztikus!
De rátérve arra, amiről írni akarok: Jace, Izzy és Alec... ilyen egy erős testvéri szál. Minden egyes rezdüléseket imádom, amikor elmenekülnek otthonról Izzy főztje elől, amikor Jace végig tudja, hogy Alec azt hiszi, szerelmes belé, egyáltalán, hogy Alec azért akarja Jace-t szeretni, mert a lehetetlent könnyebb, hogy Isabelle mennyire védi Alecet, hogy Alec mennyire védi mindkettőjüket, ahogy Jace ágyánál virrasztanak, ésésés jézusom, tanítanivalóan őszinte a dimanika közöttük. És a nem komolyan gondolt Alec-Jace-en kívül semmi romantikus nincs benne.

(Kredit a képért Cassandra Jeannek.)

Adam - Gansey - Ronan (A Hollófiúk sorozat)

Hogy egyértelműsítsem: Gansey barátsága Adammel, és Gansey barátsága Ronannel. Mert izé, The Dream Thieves spoiler, Ronan belezúgását Adambe támogatom, szóval őket nem barátzónázom, még akkor se, ha a magyar fordító megtette, és akkor se, ha kábé semmi esélyt nem látok arra, hogy ők ketten valaha összejöjjenek.

Szóval Gansey és Adam. Könyves szerelmem és könyves legkedvencebb karakterem. Hogy a viharba' ne szeretném kettejük barátságát, és hogy a viharba' ne törné össze a szívemet minden veszekedésük? Komolyan, a Hollófiúk végefelé, amikor Adam elköltözik otthonról - jaj, de finom voltam -, és ez elhangzik (igen, megint idézek), én kész idegroncs vagyok, akárhányadszorra is olvasom:

"What is your problem, Adam? I mean, is there something about my place that's too repugnant for you to imagine living there? Why is it that everything kind I do is pity to you? Everything is charity. Well, here it is: I'm sick of tiptoeing around your principles."

"God, I'm sick of your condescension, Gansey," Adam said. "Don't try to make me feel stupid. Who whips out repugnant? Don't pretend you're not trying to make me feel stupid."

"This is the way I talk. I'm sorry your father never taught you the meaning of repugnant. He was too busy smashing your head against the wall of your trailer while you apologized for being alive."

Bocs, angolul idéztem, nem szeretem a magyar fordítását a sorozatnak.
Adam és Gansey végtelenül különbözőek, és nehezükre is esik megérteniük egymást, Adam folyamatosan elárulja Ganseyt, Gansey pedig folyamatosan Adam lelkébe gázol azzal, hogy semmit nem ért Adamből. Mégis, amellett, hogy szurkolok Ganseynek és Blue-nak, és hogy Ronan ne nagyon szívja meg ezzel a belezúgással Adambe, Adam meg... csak élje túl, amit a legjobban szeretnék, az az, hogy Adam és Gansey barátok maradjanak a negyedik könyv végére is.

Gansey és Ronan, a kétfejű lény, a nagy bromance a sorozatban. (Mondjuk, Ronan és Noah is zseniális.) Ahogy együtt szenvednek az álmatlanságtól, és hajnalban elmennek narancslét inni, amit Kavinsky partiján művelnek, csesszék meg, hogy Kavinsky féltékeny rájuk és tök hülye, mert olyanok, mintha testvérek lennének. És hogy szinte fáj, mennyire akarnék arról az időről is olvasni, amikor még nem volt Adam, Ronan apja pedig élt.

(A képért kredit Maggie Stiefvaternek jár.)

Beck - Sam (Mercy Falls farkasai)

Igen, ismét Maggie Stiefvater, ezúttal azonban a Shiver és a folytatások. És nem barátság, hanem egy igazi apa-fiú kapcsolat, ugyan a fiú "csak" örökbefogadott, de hé, mint már említettem, nem mindig a vér teszi a családot. Beck és Sam esetében sem. Számtalanszor elhangzik a regényekben, hogy Beck tette Sammé Samet, még a gesztusaik is ugyanazok, könyörgöm, és nem tudom őket nem imádni, még akkor se, ha a Foreverben komolyan kihangsúlyozták azt, amit a Shiver óta tudunk: Beck szemétládaként viselkedett, amikor megharapta Samet és vérfarkassá változtatta. De most őszintén, ezen a jeleneten, ki nem sírt?

- Képzeld el, hogy dobozba teszed a szomorú dolgokat, és képzeld el, hogy leragasztod agyragasztószalaggal. És képzeld el, hogy az agyad egyik felébe tolod a dobozokat, ahol nem botlasz el bennük, amikor gondolkodsz, aztán dobjál rájuk egy takarót. Vannak szomorú dolgaid, Sam?

- Anyu - suttogtam.

(...)

- A víz. (...) Az én...

A sebhelyeket piszkálgattam. (...) - Én - mondtam.

- Tegyél be mindent a dobozokba, Sam, de magadat ne. Téged meg akarunk tartani. Ígérd meg, hogy idekint maradsz velünk.

Ja, már megint könnyezek a kis Samen és Becken, csak mondom.

És még akiket meg kellett volna említenem, de már biztosan unjátok a posztot, vagy meg kellett volna említenem, de nem biztos, hogy YA a regény...

• Jem - Will (A pokoli szerkezetek), plusz az a sok mindenki, akit A végzet ereklyéinél említettem
• Eragon - Murtagh (Eragon)
• Tekergők (Harry Potter)
• Gage - Ruben (Pippa Kenn), bár ez még a második részben fog remélhetőleg jobban kibontakozni
• Isabel - Grace, Sam - Cole, Sam - Isabel, Cole - Grace (Mercy Falls farkasai), szóval a nagy négyes minden varicációban
• Noah - Ronan (Hollófiúk), ezt muszáj külön is ideírni
• Scar - Don (Scar), na, ez, ami asszem nem YA
• Lissa - Rose (Vámpírakadémia), és ha már itt tartunk, Adrian - Lissa
• Patrick - Charlie (Egy különc srác feljegyzései)
• Haymitch - Katniss (Az Éhezők Viadala)

Sok a példa, az látszik. Annyira sok, hogy kár is kimondom a tanulságot, amit amúgy már az elején is kimondtam: ne feledkezzünk bele annyira a romantikus szálakba, hogy ne vegyük észre, még mennyi izgalmas kapcsolat van azon kívül! Ez így természetesen jó tanács magamnak, és minden hozzám hasonló, botladozó írópalántának. Ne féljünk tanulni a jó példákból, és hát, szóval fedezzük fel ezeket a jó példákat!