Fanfiction: az utazás neve Cole St. Clair (Shiver)

Újabb Shiver-valami. Nem írom, hogy novella vagy egyperces, mert talán egyik sem. Talán úgy néz ki, mint egy vers, de nem az. Ez csak egy nagyon hosszú mondat, többnyire központozás nélkül. Kísérleti jellegű valami, kicsit kusza, kicsit őrült, így remélhetőleg kicsit olyan, mint maga Cole.

Tartalom: 

Cole mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa majdnem-zseniális agyát. Menekül tudós apja árnyékából, és talán a sajátjából is.
A valami a Shiver előtt "játszódik", és Cole utazik... értve ez alatt azt, hogy be van tépve. Vigyázat, a valami kísérletezgetős, elvont, fogyasztása kizárólag Pendulum-számok hallgatása közben javallott!

A tovább mögött egy Pendulum-szám és egy valami.

Könyvolvasás: Cassandra Clare és a Pokoli Szerkezetek sorozat

Most szólok, hogy a Pokoli Szerkezetek a poszt további részében ID (az angol cím nyomán) néven fog futni.

Hónapokkal ezelőtt már született egy bejegyzésem, kritikám zsongásom a TMI-ről, az ID társsorozatáról - magyaros mondatok, le veletek! -, ami megtalálható itt. Nagyjából csak arról értekeztem ebben, hogy miért is imádom annyira az eddig megjelent öt kötetet, és bár azóta, a zsongás utáni idő távlatában, már tudnék értelmesebben, némi kritikai felhangot megütve is nyilatkozni, azt mondom, ne bolygassuk a múltat, mert akárhogy is, az nem változott, hogy továbbra is oda vagyok A Végzet Ereklyéiért. (És Alecért és Jace-ért.) Ez a bejegyzés most más lesz, mint az, nem is hirtelen felindulásból írom, nagyon nem, ugyanis hónapok teltek el azóta, hogy A hercegnőt befejeztem.

Ja igen, kezeket fel, aki nem tudja, miről szól Az angyal és a folytatások? Hm...egy kezet se látok (új belső szem kell, de komolyan), de azért lássuk a medvét!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

A fülszöveg kiegészítéseként: a két legjobb barát egyben parabatai is, ők Will és Jem, és Tessával együtt többnyire az ő történetük ez a trilógia, amely több szállal és szereplővel is kötődik a TMI-hez. Valószínűleg simán olvasható annak ismerete nélkül is, de igazából tényleg izgalmas felfedezni a párhuzamokat, és ha a megjelenés sorrendjében olvasod a sorozatok köteteit, pluszmeglepetések is várnak rád. 

Nyilván a világ is közös, az egész miliő az árnyvadászokkal, boszorkánymesterekkel, vámpírokkal és vérfarkasokkal, még ha a történelmi kor (erről szó lesz még később) különböző is, úgyhogy erre nem térnék ki.

Hogy mire térek ki? A tovább mögött megtudjátok.

Random elmélkedés: A fülszövegekről

Általában a borító az, ami miatt a kezünkbe veszünk egy ismeretlen könyvet a könyvesboltban, de ha nem lenne fülszöveg, egy körbefordítás és -fogdosás után vissza is raknánk a helyére. A fülszöveg az, ami miatt elkezdünk lapozgatni egy kötetet, ami miatt végül azt mondjuk, "na, ez érdekel", és hazavisszük az adott kötetet.

Én is be szoktam másolni a regények fülszövegét a kritikáim elejére a tartalom összefoglalására, és nem azért, mert lusta lennék magamtól begépelni valamit, hanem mert megpróbáltam, és jó fülszöveget, tartalmat, leírást, ízelítőt, hívjuk akárhogy, írni iszonyú nehéz. Amikor egy-egy írásomat töltöm fel netre, akkor is megtapasztalom ezt, és szörnyen megy. Pedig itt még kisebb energiabefektetésre is akarom rábírni a potenciális olvasókat. Mi egy kattintás egy könyv felemeléséhez képest?! Mégis tényleg nehéz úgy írni valamiről, hogy az kellően hívogató legyen, de ne áruljon el túl sokat se regényről. 

A tovább mögött a különböző fülszövegekre keresek példát, és próbálok belőlük állatorvosi lovakat kreálni. 

Könyvolvasás: Anna Sheehan - Hosszú álom (A long, long sleep)

Mai kritikám témája Anna Sheehan Miért Kellett Az Angol Címet Is Rányomni Hosszú álom című regénye. Aminek a borítója by the way csodaszép, bár a félbevágott lány annyiban zavaró - mivel nem, a belső borítón nem folytatódik az arca -, hogy az egész regény alatt azon gondolkodtam, hogy ebben mi a szimbolika, de valószínűleg semmi, csak kellően sejtelmes. A sejtelmesség egyébként fontos jellemzője a könyvnek, mert bár a főszereplőlány, Rose, a mesélő, csak fokról fokra derül ki, mi is történt vele. 

De lássuk előbb, mi az, amit már eleve tudunk!

Rosalinda Fitzroy (aka Rose) hatvankét évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a tizenhat éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.

Afféle modernizált, scifisített, young adultosított, több szereplővel felturbózott Csipkerózsika-sztoriról van tehát szó. 

Random tudnivalók az oldalról

Mi ez a random-mánia?

Passz. Következő kérdés...? Nem, komolyan, fogalmam sincs, honnan jött. Azt hiszem, élőbeszédben is használom a 'random' szót, és mivel tudtam, hogy nem szeretnék csak-írós blogot vagy csak-könyveset, jó ötletnek tűnt belevinni a címbe is, hogy itt véletlenszerűen bármi felbukkanhat.

Miért van egyszerre vagy négy nevem?

Az úgy volt... A blogot Thayet néven vezetem, ennek a rövidítése a Thay, fórumokon az évek alatt gyakran használtam mindkettőt. Néha nehéz is számon tartanom, melyik oldalon milyen néven is szóltam hozzá, de ha találkoztok egy Thayettel vagy egy Thayjel az internet bugyraiban, az nagy eséllyel én leszek. Vagy nem. Amúgy a név Tamora Pierce A nőstényoroszlán éneke című sorozatából származik, amit akkor olvastam kábé, amikor kétjegyű számmá kerekedett az életkorom.
A finnigan név az írós nevem, ha írós oldalon találkoztok ezzel a névvel, így kis betűvel, az is valószínűleg én leszek. A finny ennek a becézett alakja, fórumos barátságok idejéből ragadt rajtam. Természetesen Seamus Finnigan és a Harry Potter az eredete ennek a névnek, mert mondjátok, hogy nem halál menő mondogatni, hogy seamusfinnigan? :D

Ez most egy könyves blog vagy írós? Filmkritikák is vannak, meg fura elmélkedések tumblr oldalakról...?

Azt hiszem, kicsit az a célja ennek a blognak, hogy megtanuljak összeszedetten kritizálni dolgokat, meglátni azt, mi működik egy regényben, egy filmben, egy akármiben, és abból tanuljak. És hogy ne a környezetemet fárasszam egy-egy ömlengésemmel. Szóval igen, mint a cím is mondja, random módon fogok dumálni könyvekről, filmekről, sorozatokról (majd egyszer...), és minden másról. Közben pedig igyekszem minél többet írni, nem az asztalfióknak, hanem a blogfióknak (*bad joke alert*). De akit nem érdekelnek a nyűglődéseim az írással (naplók, fanficek, egyperces valamik), az nyugodtan suhanjon keresztül ezeken a posztokon!

Mit jelent a könyvkritikás bejegyzésekben az 'ihletés szempontjából'?

Az előző válasz félig-meddig már utal erre. Az 'ihletés szempontjából' alatt nagyjából azt értem, hogy mit tanultam az adott történetből, legyen az regény vagy akár film. Vagy hogy mire tudnám felhasználni az általa nyújtott ismereteket - helló, föld alatti gabonatermesztés! -, mihez használhatok egy-egy gondolatot, zenét, bármit.

Ha az olvasó valamiért mégsem suhant keresztül az írós bejegyzéseken, elárulom, miket is írok?

Főleg fanfictionöket, ezen belül is Harry Pottert, Shivert, TMI-t és Merlin sorozatos ficeket. Amit ide felteszek, azok mind megtalálhatók a merengős nickem alatt is.
Ezen kívül szoktam küldözgetni néha dolgokat a Pennát a kézbe! nevű oldalra is, azokat az írásokat is felteszem vagy linkelem a blogon.
Plusssz belefogtam egy regény írásába - erről szólnak/szóltak a naplós bejegyzések.

Mi is ez a regény?

A címe Időt vérzők - Dementofóbia *nem röhög!*, és egy trilógia első része lenne. Ha valaha megírnám. Jelenleg bizonytalan időre szünetel az írása, mert nem vagyokelégjóehhezéssohanemleszek. Szóval alkotói válságom van, de kábé már tudom, hogy kúráljam ki magam és találjak megoldást az időt vérzőkös gondjaimra is, ami amúgy már ott elkezdődött, hogy nem vagyok a trilógiák híve, és mégis azt írnék. Hell yeah. Amúgy young adultos, karakterizálós, urban fantasys, angstolós, lassan haladós regény lenne. Mármint lesz. Egyszer. Majd.
(Ezt csak azért mondtam el, hogy nagyjából értelmezhetőek legyenek a naplóbejegyzések.)

Vissza a kritikákhoz: ugye tudom, hogy a kiváló, várakozáson felüli stb. osztályzatok valójában az RBF-értékelés részei?

Igen, bocsánat, de mennyivel jobban hangzik már a RAVASZ, mint az RBF? És (és!) nem tudhatjuk, hogy a RAVASZ-vizsgákat miként értékelik, egyszerűen úgy, hogy megvan vagy nincs, vagy vannak jegyek? És ha vannak, lehetnek akár az RBF szerintiek is, nem? Hát ugye, hogy igen?! 

Mi ez a karakter-fixáció nálam?

Igen, tudom, kábé minden értékelésem hetven százaléka a karakterekről szól... és jelezném, hogy ez nagy eredmény, mert szólhatna az egész róluk, muhaha. (Ez volt a gonosz kacajom.) Komolyra fordítva a szót, nekem tényleg a szereplők a mozgatórugói egy történetnek, jó karakterek nélkül nehéz imádnom egy történetet, velük nehéz utálnom. Sorry.

Mi ez a Maggie Stiefvater és John Green fixáció?

Megint bocsánat. Mindkettejüket imádom, a regényeiket, a stílusukat, a humorukat, a zseniális karaktereiket, őket magukat, legalábbis az alapján, amit így interneten keresztül látok belőlük. Maggie írós posztjai akárhányszor olvasom őket, mindig rádöbbentenek valamire, és John Green... nézzetek már meg egy vlogbrothersös videót és utána mondjátok, hogy nem imádjátok ezt a pasit!

Mi ez a YA-fixáció?

Ha elég sokat olvas az ember, egy idő után rájön, hogy mi az a zsáner, ami a leginkább leköti. Nálam ez a YA, azaz a Young Adult irodalom. Főleg az urban fantasys, lelkizős, disztópikus dolgokat szeretem (ezeket így nem egyben, hanem külön értve), így ilyenekről születik kritika is. Persze, ahhoz tartom magam, hogy hiba csak egyféle zsánerben olvasni (még akkor is, ha írsz, és abban a zsánerben írsz), mert iszonyú fejtágító, ha a kezedbe veszel mást is. Pölö szépirodalmat, igyekszem minél többet olvasni azt is. Bár kritikát ilyesmikről már nehéz szülnöm.

 Mi ez a fixáció a fixáció szó iránt?

Fixáció. Fixáció. Fixáció. Fixáció. Fixáció.

 Ha bárkiben bármilyen kérdés felmerülne ezek után, azt belefoglalom ebbe a posztba?

Yeppp.

Filmnézés: Vámpírakadémia

Már a címnél bajban voltam, mert "film"...? 

Tudom, ez a kritika rosszul kezdődik, nem alaptalanul, de azért akadtak pozitívumok is a Vámpírakadémiában. 

Ám kezdjük az elején! A film egy újabb YA-feldolgozás, egy újabb halálra ítélt vállalkozás. Sajnos továbbra sem dőlt meg az a tétel, hogy bizony nem könnyű sikeres adaptációkat készíteni. (Reméljük a legjobbakat A beavatott közelgő premierjére!) Ennek okáról amúgy már számtalan alkalommal elmélkedtem, ám annál tovább nem jutottam, hogy az Alkonyat újdonság volt (jó zenékkel és egy fantasztikus Jessicával, na mindegy), Az éhezők viadala pedig profi. Utóbbi talán bizonyíték lehet arra, hogy egy jó film megtalálja a közönségét. Hogy a Vámpírakadémiával mi a helyzet? Lássuk!

A Vámpírakadémia Richelle Mead nagy sikerű - azonos című - könyvsorozatából, illetve annak első darabjából készült. Mint a cím is mutatja a téma a vámpírok, itt azonban több típus is létezik ezen a fajon belül. Vannak a morák, a jó vámpírok, akik nem ölnek a vérért és mágiát használnak, őket védelmezik a dampyrok, akik félig emberek, félig morák, és ki ne felejtsük a gonosz vámpírokat, akik bizony körbegyilkolják a történeteket, ők a strigák. A főszereplő egy mora lány, Lissa (Vaszilisza, de ebbe ne menjünk bele...) és a legjobb barátnője, a dampyr Rose. A könyv és így a film is nagyjából az ő történetük, az ő kalandjaikat öleli fel. (Bár a kaland valahogy olyan bulis, pozitív szó, ezek a kalandok meg...) Bővebb ismertetőért irány a moly! 

Én jelenleg a könyvsorozat negyedik részét olvasom - és uuuunom, viszont erről majd valamikor legközelebb egy könyvkritikás posztban -, de a tovább mögött igyekszem nem spoilerezni a későbbi eseményekre vonatkozóan és szigorúan csak a filmről lesz szó.