Könyvolvasás: Maggie Stiefvater - A Skorpió Vágta

Maggie Stiefvater neve nekem mindig garancia a jó könyvre. Megszámolni sem tudom, hogy ezen a blogon is hányszor példálóztam vele, emlegettem őt, azt pedig, hogy a blogon kívül mennyiszer teszem, úgy általánosságban volna képtelenség összeadni. Maggie Stiefvater számomra AZ ÍRÓ. Aki mindig tudja, mit csinál, akinél minden mondat pontosan olyan, amilyennek lennie kell, és ott van, ahol lennie kell. Elképesztő egyébként olvasni az írós posztjait a blogján, vagy követni az írós hétköznapjait tumblrön. Remek példája az aprólékosságának és a zsenialitásának ez a poszt, ami a kritika témájául szolgáló A Skorpió Vágtáról (a következőkben névelő nélkül fogom emlegetni, mert ez így mondaton belül hülyén hangzik, csak mondom) szól: ez vala az.

...

...

Egy óra múlva, miután átböngésztétek a posztot, és kiakadtatok (valószínűleg), hogy hogy gondolhat valaki ennyi mindenre, holott tök jónak tűnt ez a fejezet az első verzióban is, szóval egy óra múlva, üdv újra itt! A tovább mögött örülünk a viszontlátásnak, és én végre rátérek magára a regényre is.

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.

Nem az a szokványos YA-alapötlet, de ha a magyar kiadással együtt haladunk, ez már a nyolcadik regénye Maggie-nek, amit olvasunk, úgyhogy nem lepődünk meg ezen. Valójában, aki szerette Maggie stílusát, tempóját, karaktereit, annak ez a regény sem árul zsákbamacskát: imádni fogja. Aki unta a Shivert, kiakasztotta a rengeteg karakterizáció A hollófiúkban, annál szerintem ez a könyv sem fogja megváltani a világot. Mivel én az előbbi csoportba tartozom, erről a "nem-megváltásról" nem tudok nyilatkozni, azoknak ajánlom hát inkább a Skorpió Vágtát, akik szeretik a szépen formált mondatokat, amik még felolvasva is szépek maradnak - a nagyszerű fordításért a dicséret Vallató Pétert illeti. Akik szeretnek a karaktereken kattogni, és akik odavannak a lassan épülő, hihető szerelmi szálakért. És akik szívesen tesznek kirándulást a misztikum és a valóság határára. Mert ezeket nyújtja a Skorpió Vágta.

Maggie, mint mindig, most is gondosan építgeti a karaktereit. Imádom, ahogy nem elmondja nekünk, hogy ki milyen, hanem megmutatja. Minden apró mondatnak, gesztusnak jelentősége lesz nála. És itt következne egy szörnyű hosszú áradozás Seanról és Puckról és Gabe-ről és Finnről és Hollyról... De ha már Maggie olyan választékosan és szépen bemutatta őket egy regényen keresztül, én sem akarom őket leegyszerűsíteni pár jelzővel, amik úgysem adnák vissza, hogy milyenek is ők. Furcsa egyébként, hogy egyre inkább nehezemre esik Maggie regényeiről írni, mert a végén minden írás végén oda lyukadok ki, hogy "olvasd el és értsd meg, mitől ilyen nagyszerű". Komolyan, nincs más olyan író, akinek a szereplőin ennyit tudok kattogni, akiknek egy-egy mondata fölött hosszú perceket ülök, újra és újra elolvasva, és a szívem szakad meg értük. Itt is, úristen, Corr (Sean capaill uiscéje, akivel a kapcsolatuk bonyolult és félelmetes és gyönyörű) és Sean jelenetei... Imádtam mindent, és muszáj újraolvasnom még őket nagyon sokszor. Persze, a szerelmi szálról se feledkezzünk meg: Sean és Corr Puck. (Ez nem igazán spoiler. Ez egy Maggie Stiefvater regény, mégis mit vártál?) Ez a mondat volt az, amit elolvastam sokszor, újra és újra. Mert ha nem ez a legszebb szerelmi vallomás, akkor nem tudom, mi.

"– Nem leszek a gyengeséged, Sean Kendrick.
Most rám néz. Nagyon halkan ezt mondja:
– Ahhoz már túl késő, Puck."

És ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, mennyire zseniális az, hogy mindig a teljes nevükön emlegetik egymást a szereplők.  Maggie azt írta - és nem emlékszem, hogy ez vajon a regényben elhangzik-e -, hogy ezért van ez így, mert az, hogy kik voltak a szüleid és a szüleid szülei, Thisbyn ugyanolyan fontos, mint hogy te ki vagy. Átgondolt háttérvilág? Pipa. De Thisby egyébként is zseniális. Helyszín még egyetlen más Maggie-regényben sem volt ennyire élő, mint itt, míg a szerintem legjobb regényében, a The Dream Thievesben sem. Thisby varázslatos, szinte hallod a szikláknak csapódó tengert, érzed az arcodba vágó szelet és a sós ízt, amit magával hoz. Látod, ahogy a gyilkos lovak végigvágtáznak a parton, és a gyomrod megkordul, annyira meg akarod kóstolni azt a bizonyos novemberi édességet. Remélem, valóban úgy lesz, ahogy Maggie nyilatkozta valamikor, és még visszatér a szigetre, akkor is, ha nem Puckért és Seanért.

És a capaill uiscék. Nem az, amire így hirtelen egy YA-regényben számítanál, de működnek. Még mennyire. Még én sem untam egyetlen bekezdést sem róluk, pedig soha nem ültem még lovon sem.

És a nem szerelmi szálak. Holly és Sean valószínűtlen barátsága. A menekülő Gabe... A könyv egyik legdrámaibb jelenete egyébként az övé és Pucké. És Finn és Puck, akiknek a kapcsolata szeretnivalóan szoros. És egyébként is Finn! Itt ő képviseli a kocsibolondot, amiből minden Maggie Stiefvater regénybe kell egy. (Luke, Cole, Gansey... Ronan... Kavinsky... hű, mennyien vagytok, helló!) De az egész közösség Thisbyn. Úgy éreztem, mintha egész életemben ismertem volna őket, mert a regény is azt akarja, hogy így érezzem.

A történet lassan csordogál, többször is előrelapoztam, hogy jaj, mikor fut össze megint Puck és Sean, de nem lesz unalmas. A helyszín, a mitológia, a karakterek és a hangulat (ó, a hangulat!) elviszik a regényt a hátukon. Összességében, ha a tartalom, Maggie többi könyve, a kritikám  meghozta a kedved a Skorpió Vágtához, ajánlom elolvasásra, mert értsétek meg magatok, mitől is nagyszerű! :)

Kedvenc rész: Az ünnepség a parton, amikor hivatalossá teszik a versenyzők a jelentkezésüket. Borsódzott a hátam.

Legrosszabb rész: -

Kedvenc szereplő: Sean Kendrick.

Kedvenc idézet:  Kábé bárhol felcsapnám a könyvet, találnék egyet, úgyhogy találomra egyet:

"Corr felemeli a fejét, a fülét hegyezi, meghajlítja a nyakát, mintha udvarolna a skorpió jegyében hullámzó tengernek. Suttogok neki, és meghuzigálom a kantárját. Azt akarom, hogy rám figyeljen, nem a hatalmas víz dalára. Figyelem a tekintetét, a fülét, a teste vonalát, hogy láthassam, melyik hang lesz ma este az erősebb: az enyém vagy az óceáné."

Ihletés szempontjából: Hangulatteremtés - pont így. Mutasd, ne mondd - pont így! Stílus - pont ilyen... á, ilyen sose lesz.

RAVASZ értékelés: Néha a kritikáimnak ellentmondó jegyet vagyok képes adni, most viszont nem leszek logikátlan meglepő. Kiváló.