Könyvolvasás: Maggie Stiefvater - Sinner

Külföldiül olvastam, így az idézetek is angolul lesznek. És spoileres is leszek, de csak egy kicsit, és a megfelelő helyen jelölöm. Amíg nem látsz ilyet, nyugodtan olvass tovább! Amennyiben persze semmit nem akarsz tudni a regényről, most hagyd abba az olvasást. :)

A Sinner a Mercy Falls farkasaiban megismert Cole St. Clair életét követi tovább.
Mindenki azt hiszi, ismeri a történetét. Hírnév. Függőség. Bukás. Eltűnés. De csak kevesen tudják Cole igazi, legsötétebb titkát: hogy képes farkassá változni. Ezek kevesek egyike Isabel. Egyszer talán szerették egymást. De olyan, mintha azóta egy egész élet eltelt volna. Most Cole visszatér. Vissza a rivaldafénybe. Vissza a veszélyzónába. Vissza Isabel életébe. Meglehet menteni őt, a Vétkezőt?

(A Vétkező még mindig nem jó szó, de Bűnöst meg kicsit snassznak érzem. Aztán lehet, hogy Bűnös lesz. Bűnös. Bűnös. Oké, meg tudom szokni.)

I am a werewolf in L.A.

A regény ezzel a mondattal indul, és ez volt az is, ami Maggie fejében elültette a regény gondolatát. Ütős egy mondat, nem? Persze, Cole ritkán ejt ki a száján másmilyeneket. Az a fajta kezdés az, ami után - akár ismered a fülszöveget, akár nem, akár ismered az eredeti trilógiát, akár nem - muszáj továbbolvasnod. Bár Maggie első mondataiért egy kivétellel mindig odavagyok (igen, helló, Lament és Dee és a hányás), ez most a kedvenc. Rögtön ott van a hatalmas konfliktus, és a borítóval együtt a tökéletesen megalapozott hangulat. Névelőkkel együtt mindezt hat szóban. Bravó!

Az első mondaton túllépve azonban a regény egészéért is jár az a bravó. Mert uramatyám, elképesztő volt. Szinte egy ültő helyemben olvastam végig, még enni is elfelejtettem meg tanulni is, annyira nem tudtam félbehagyni. Egy őrült hullámvasút az egész, és nincs megállás, nincsmegállás. Isabel és Cole az agyamba fészkelte magát, és egyszerűen nem tudtam másra gondolni rajtuk kívül. Azóta is nehezemre esik. Annyira sajátos köztük a dinamika, és annyira sajátos ennek a regénynek a hangulata, hogy tényleg nehéz kiverni a fejedből azután is, hogy végeztél. A Shiver keserédes hangulata a múlté, ahogy Mercy Falls is. Mert Los Angeles az Los Angeles (ojjé, Nobel-díjat nekem!), és bár soha nem jártam ott, Maggie annyira érzékletesen ragadja meg minden részletében, hogy elhiszem, hogy ilyen. A Sinner tele van angsttal, mert ugye Isabel és Cole, vitákkal, mert ugye Isabel és Cole, zenével, mert ugye Cole, haraggal, mert ugye Isabel, és csókjelenetekkel, mert ugye Isabel és Cole. Csókjelenetekről szólva én is megteszem azt a szokásos kört, amit kábé minden Sinner kritika megtett, hogy mennyire igazságtalan, hogy A hollófiúkban teljes aszexualitás uralkodik. Mert ezek a csókjelenetek, ezek a csókjelenetek...

Cole. Ahh, Cole. Még mindig könyves álompasi, és lassan azzá az álompasivá válik, akitől a szüleid se tiltanának el örökre. Még mindig küzd a függőségeivel, önmagával, azzal, hogy kicsoda Cole St. Clair, és kicsoda Cole, de apró lépésekben csak eljut oda, ahová kell.

Isabel. Az egyik kedvenc főhősnőm. Azt hiszem, YA szinten a legkedvencebb. Komplex és zseniális még mindig. Dühös és jégkirálynő és szarkasztikus és mindent megold és mindenre van válasza. (Bár talán nem mindig a legjobb a válasza, és biztosan nem a legempatikusabb.)

A kettejük "hol ilyen, hol olyan" kapcsolata a fő fókusz a regényben, a félreértéseik, a jogos sértettségük, a félelmeik, a "ki hagy el kit" és a "ki bízik kiben" kérdések körül mozog a történet. Maga a misztikus elem, a farkaslét inkább csak metaforikus értelemben van jelen, illetve nyilván van benne farkasos rész, de Cole karakterfejlődése szempontjából fontos csak ez. Konkrét bonyodalom sincs, felesleges is volna, hiszen Isabel és Cole is remekül tud magától elég bonyodalmat generálni.

A Sinner megállja a helyét külön regényként is, szépen elmagyarázzák például nekünk, kicsoda Sam, de azért vannak olyan visszautalások, amik miatt igenis érdemes az olvasást a Shiver-trilógiával kezdeni.

INNENTŐL SPOILER.

Ha már szóba került Sam, azt sajnáltam, hogy valóban ilyen keveset szerepeltek Grace-szel (noha ezt előzetesen lehetett tudni), az az egy-egy telefonhívás kevés volt belőlük. :( Persze, akadtak új szereplők, akik némileg kárpótolni tudtak értük. Ilyen volt Larry Leon, akit nem lehetett nem imádni. És egyáltalán maga az ötlet, hogy Cole kivel barátkozik össze L.A.-ben? Egy negyvenes, magányos limuzinsofőrrel, hát naná. Imádtam minden jelenetüket. De kellemes meglepetés volt Jeremy is, aki bár nem új szereplő, most bontakozhatott ki igazán, mert mindig üdítő volt az ő jelenléte. Sofia, Isabel unokahúga, szintén érdekes szálat hozott magával, neki azért örültem, mert mindig gondolkodtam rajta, hogy egy kevésbé határozott valakit vajon hogyan kezelne Isabel. Most megtudtam. 

NEM SPOILER.

Ennyire karakterorientált egyébként még sosem volt egy Maggie-könyv sem, azzal együtt, hogy megjelent itt minden: kritika a mai celebségről és valóságshowkról, gyújtogatás, az énekesi létről is többet megtudtam és L.A.-ről, L.A.-ről rengeteget. De azért a lényeg végig Isabel és Cole maradt, és úristen, tucatnyi, soktucatnyi olyan mondatuk volt, ami szíven ütött, ami felforgatta az egész világomat, és olyan jeleneteik, amikről muszáj beszélnem valakivel, muszájmuszáj.

Ez mondjuk, ironikus, mert annyira nehezen tudom összeszedni a gondolataimat a regényről. Csak annyira tudok gondolni, hogy ááááááá. És méééééég. És áááááá. Végig ott zümmögnek ezek a hangok a fejemben, mióta befejeztem az olvasást; ezeket kell túlkiabálnom, ha bármit is akarok kezdeni magammal. 

Szóval összességében hogy tetszett a könyv? Áááááááá. Imádtam. Méltó folytatása és befejezése Cole és Isabel történetének, és még annál is sokkal több. Még jobban tetszett, mint vártam, pedig ez a Random sinner posztok alapján neccesnek tűnt.

SPOILER MEGINT. (Sorry.)

Kedvenc rész: Leon és Cole a fürdőben a végefelé. Cole és Isabel a fürdőben - bármikor. Isabel és a kocsija. Az smseik, és Isabel meg a Virtual Cole. Grace és Sam jelenetei. Ésésés az egész könyv.

Legrosszabb rész: Amikor Cole rátette a telefont Samre és Grace-re. Beszélj velük még!

Kedvenc szereplő: Isabel. Miniminiminálissal lemaradva Cole. 

Kedvenc idézet: Ezt most hogy...?

INTERNET: What do you want for your birthday?
VIRTUAL COLE (a.k.a Isabel): to stay young forever
Cole texted me.
Actually I want you

Ihletés szempontjából: A szokásos agonizálást adta csak, hogy én soha nem fogok tudni így írni. Amúgy ilyen tökéletes könyv-féle, szóval sok mindent lehet belőle tanulni. Például a karakterépítést, azt nagyon.

RAVASZ értékelés: Kiváló. Csillagosan-mindenesen.

(A magyar megjelenés után lehet, hogy jelentkezem még egy kicsit spoileresebb kritikával is, de addig nagyon nem akartam belemenni a részletekbe.)