Könyvolvasás: Maggie Stiefvater - The Dream Thieves (~ Az álomtolvajok)

Néhány tudnivaló elöljáróban:

• Azt hiszem, megint zsongok. (Zsongás fogalma az előző posztban!)
• A regény egyelőre magyarul nem jelent meg, és mivel az időgépem szervizben, így én is angolul olvastam.
• A regény A hollófiúk (The Raven Boys) második kötete. Ha azt nem ismered, nem vállalok érte felelősséget, hogy a kritikám minden pontja érthető lesz számodra.
• Zsongok. (Ezt említettem már, mi?)

De khm... először is gyorsan kicsit megmagyarázandó a zsongásomat.

Maggie Stiefvater.

Gansey.

Adam.

... Ez így nem lesz jó. Kezdem elölről.  

Maggie Stiefvater az egyik legkedvencebb íróm. Hogy miért imádom én őt annyira, és miért kellene az egész univerzumnak, azt ebben a bejegyzésben fejtettem ki. És most ismét egy csodát alkotott, ha A hollófiúk néhol furcsás (tudom, nincs ilyen szó) fordítása és a Lament nem teljesen pozitív olvasási élménye el is bizonytalanított, hát Maggie most meggyőzött róla, hogy nincs mitől félnem: még mindig tud zseniálisat írni.

A tovább mögött röviden értekezem a sorozat első kötetéről, A hollófiúkról, aztán rátérek előbb-utóbb valamilyen értelmes véleménynyilvánításra is Az álomtolvajokról.

(Ja, igen, annyi megjegyzés, mivel hivatalos fordítás nincs, én önkényesen hívom Az álomtolvajoknak a regényt, de könnyebb így, mint mindig azon lamentálni, hogyha angolban már ott van a 'the', miért hangzik furán, ha nem rakok elé egy magyar névelőt is...)

Szóval TOVÁBB:

A hollófiúk a Hollófiúk-sorozat (ez nagyon szép...) első része, Az álomtolvajok pedig ennek folytatása. 

A hollófiúkban megismerhettük Blue-t, akinek megjósolták már számtalan alkalommal, hogy ha megcsókolja az igaz szerelmét, az meghal. Na már most, Blue látók között nőtt fel, így az a fajta lány, aki hisz az efféle jóslatokban. És az a fajta lány is, aki Szent Bertalan éjszakáját azzal tölti, hogy figyeli, vajon meglát-e halott lelkeket. Meglát. De egy nem-látó csak azt a lelket láthatja, aki az igaz szerelme lesz, vagy akit ő öl meg. Nos, Blue esetében elég valószínű, hogy ez a kettő egy és ugyanaz. Mégpedig egy Gansey nevű hollófiú, a puccos magánsuli puccos diákja, a hollófiúkat pedig Blue szívből utálja. Aztán mégis megismerkedik Ganseyvel... és még mindig utálja, de ott van a Gansey-féle négyesfogat másik három tagja, Adam, Noah és Ronan... És talán végül kiderül, hogy nem az összes hollófiú pokróc, talán ez a négy fiú sem. Inkább három, Ronan tényleg pokróc. :)

Gansey pedig közben egy régi walesi király, Glendower sírját keresi. Adam az utat a jövőjébe. És valahogy minden, Blue vágya, hogy valami különlegeset tegyen, ha már nem látó, Gansey küldetése, Adam céljai egy irányba vezetnek: a Ley-vonalakhoz.

A hollófiúk olvasása közben, amennyire emlékszem, ezek a gondolatok keringtek a fejemben:

• Gansey. Gansey. Új könyves szerelem.
• Adam. Adam. Új kedvenc szereplő, és a legizgalmasabb, legsajnálnivalóbb karakter az egész világon.
• Miért ilyen furcsa a fordítás?
• Miért van ennyi rokona Blue-nak, és nekem miért ilyen pocsék a névmemóriám?
• Miért nem emlékszem szinte semmire latinból?
• Gáz vagyok. Egy évig tanultam latint.
• Miért a latinon angstolok, imádom ezt a könyvet!
• Csak azok a furcsás mondatok...

Ha most kellene értékelnem az első részt, akkor a RAVASZ-skálán Kiváló alát kapna. Ha Az álomtolvajokat kellene... De ne szaladjunk ennyire előre!

Miről is szól a második rész? 

Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan, például, egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey is…

Igyekszem nem spoileres lenni, főleg így a magyar megjelenés előtt, szóval konkétumok nélkül: egész egyszerűen imádtam ezt a könyvet!

Maggie Stiefvater tinikora óta írja a regényt, de mint állítja, akkor még nem volt elég jó ahhoz, hogy tényleg befejezze. Azóta azonban kerekített köré egy Blue-t, majdnem-csókokat és Glendowert, és tádám, Az álomtolvajokból és Ronan sztorijából megszületett, Blue, Gansey, Adam és Ronan története.

Ebben a részben Maggie továbbkarakterizál. Ha az első kötetben szeretted a szereplőket, hát itt egyenesen beléjük szeretsz. Mind annyira komplexek, különféle motivációkkal, titkokkal (ezek ebben a kötetben különösen fontosak!), hogy egyszerűen nem tehetsz mást, csak olvasol róluk tovább és tovább, míg azon nem kapod magad, hogy nincs tovább.

Gansey még mindig vitorláscipőket hord, elkezd "Jézusom"-olni, az egyik kedvenc pillanatom is ehhez kapcsolódik. És még mindig ő a "Friend of The Planet". :D  Plusz, míg az előző kötet végére eljutott oda, hogy figyel arra, nehogy leereszkedő legyen, most már ismeri őt Blue annyira, hogy elég legyen azt mondani neki, "tudod, hogy értettem"... És Blue-Gansey... annyira aranyos vagytok. A kapcsolatuk olyan szépen és lassan épül, ami komolyan tanítanivaló.

Blue a legkevésbé sablonos főszereplő ever. A legkevésbé sablonos problémával, családdal... És imádom a feminista kiakadásait és a búvárkodós jelenetét. :D Plusz, érdekes, ahogy hirtelen egy szerelmi háromszög... négy... ötszög... fene tudja, hány szög ez, közepén találja magát.

Adam. Adam. Adam. Akárhányszor csak szóba került, én legszívesebben egy csendes sarokba kucorodtam volna bőgni, még akkor is, ha semmit sem csinált. Aztán amikor Ganseyvel együtt a galambokon nevetett, legszívesebben én is hangosan nevettem volna megkönnyebbülésemben. Tud még nevetni! Hogy aztán megint könnyek és... Adam zseniális. YA szinten egész biztosan az eddigi kedvenc szereplőm.

Ronan. Az első kötetben is kedveltem, bár Gansey és Adam nagyságához nálam nem ért fel. Itt közelebb kúszott, mármint Ronanről beszélünk, dehogy kúszott... robbant hozzájuk. Mert valljuk be, Az álomtolvajok valahol az ő kötete. Kishollóstul, álmostul, végrendeletestül, Kavinskystül.

Ja, igen, Kavinsky. És szürke férfi, Mr. Gray. Matthew és Declan. Noah. (Ó, Noah!) Mind-mind remek kiegészítői - és annál sokkal többek! - ennek a regénynek.

És már megint a szereplőkről hadoválok. De ha egyszer ők teszik ezt a könyvet annyira zseniálissá?
Meg az alapötlet.
Meg a gyönyörű stílus, és a mondatok, amik után bőgsz, nevetsz, keresed az állad. De legfőképpen bőgsz, mert hogy írhat valaki ilyen jól?!
Meg a Camero.
Meg a "csókok", meg a viszonzatlan és viszonzott érzelmek.
Meg... szóval olvassátok el ezt a könyvet!

A magyar megjelenés december elejére várható. Ha még nem tettétek meg, addig bőven van idő A Hollófiúk beszerzésére. És gyertek, alapítsunk együtt Gansey-fanklubbot! :)

Kedvenc rész: Ronan és az apja jelenete. (Mint megtudtam, ez Maggie kedvence is, nem véletlen, zseniális fejezet.) Ezen kívül pedig bármilyen szívszorító is, Adam és Gansey Washingtonban, meg utána a szökőkút, és Blue és Gansey utolsó jelenete, és Adamé és Blué. És Kavinsky és Ronan... És Noah. És befejeztem. Komolyan nem akarok túl spoileres lenni.

Legrosszabb rész: Öhm... öhm... öhm... Nincs? (Hú, de nem tudok kritikát írni.)

Kedvenc szereplő: Ritka, hogy belezúgok egy karakterbe, Ganseybe mégis. De a kedvenc szereplőm, akkor is, és mindig, Adam.

Kedvenc idézet: Ez angolul lesz, bocsi.

“Ronan,” he said. And it sounded like he meant to say

 Wake up.

VAGY:

In that moment, Blue was a little in love with all of them. Their magic. Their quest. Their awfulness and strangeness. Her raven boys.

VAGY:

Want and need were words that got eaten smaller and smaller: Freedom, autonomy, a perennial bank balance, a stainless-steel condo in a dustless city, a silky black car, to make out with Blue, eight hours of sleep, a cell phone, a bed, to kiss Blue just once, a blister-less heel, bacon for breakfast, to hold Blue's hand, one hour of sleep, toilet paper, deodorant, a soda, a minute to close his eyes.

What do you want, Adam?

To feel awake when my eyes are open.

VAGY befejeztem ezt is.

Ihletés szempontjából: Hogy én miért nem tudok így írni...?

RAVASZ értékelés: Kiváló, csillagosan, mindenesen.

Alig várom, hogy magyarul is olvashassam!

UPDATE: Magyar fordításban végül nem Az álomtolvajok, hanem Az álomrablók címet kapta a regény.