Én: Helló, MúltThayet!
MúltThayet: H---éé?
Én: Én te vagyok nyolc év múlva, szóval nyugi.
MúltThayet: Komolyan? Még mindig szemüveget hordok?
Én: Ez az első kérdé--? Hagyjuk. Hát... van kontaktlencséd is... Igazából nem ez a lényeg.
MúltThayet: Hogy utaztál az időben? Fluxuskondenzátor?
Én: Nem...
MúltThayet: Időnyerő?
Én:... ez...
MúltThayet: Mi találtuk fel?
Én: Ha.
Én:... a lényeg. Egy könyvet jöttem neked ajánlani. Gondolkoztam, ki imádná ezt a regényt. Gondolkoztam, és aztán eszembe jutottál te. Te, tizennégy éves önmagam, te imádnád ezt a könyvet.
MúltThayet (valószínűleg csalódottan, hogy semmi közünk nem volt az időgéphez): Milyen könyv...?
Én: Tavi Kata Nyitótánc című regénye. Tessék, itt van az ismertetője!
MúltThayet: Majdnem Lilla lett a nevem.Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.
Én: Tudom.
MúltThayet: Mindig szerettem volna szeretni táncolni. De béna vagyok, és így nehéz, és annyira...
Én: Jó, jó, tudom. De a könyv! Olyan, mint amikor kiskorodban játszottál és kitaláltál magad köré egy osztályt, és huszonakárhány karaktert, és olyan volt, mintha megdubláztad volna az életed, és vicces volt. Na, valaki írt egy ilyen könyvet most.
És a humor is pont olyan, mint amilyet szeretsz. Nem erőlködik, hogy humoros legyen, hanem csak az és jópofa.
MúltThayet: Ez jól hangzik.
Én: Ugye? Biztos imádni fogod. Tessék!
MúltThayet: Ó, ó, köszi. Bár igazából nekem most a Légy jó mindhalálig-ot kéne olvasnom.
Én: Ja, azt? Utálni fogod. De jó jegyzeteket készítesz belőle.
MúltThayet: Jegyzeteket?
Én: Igen, jegyzetelj! Mert mire becsukod a könyvet, mindent törölni akarsz a fejedből, szóval legyen meg papíron.
MúltThayet: Oké.
Én: Na, fun volt veled beszélgetni. De most mennem kell. Csak a könyvet hoztam el.
MúltThayet: Fun?!
Én: Jó szórakozást a Nyitótánchoz!
MúltThayet: Fun???
Én: Szia!
MúltThayet: Nyolc év múlva így fogok beszélni?! Jézusom, nem akarom azt a nyolc évet...
Öhm, szóval igen, a nyolc évvel fiatalabb énem imádta volna ezt a regényt. Minden benne volt, amit, tudom, hogy ennyi éve én egy jó könyvben kerestem. Mert arról van szó, egy igazán fiatalos, humoros, pergő, jó (!) könyvről. Csak én azt hiszem, kicsit kinőttem már belőle.
De, MúltThayet, most figyelj, pár ok, amiért muszáj szeretni a Nyitótáncot. (Majd elküldöm ezt a részt e-mailben. Van e-mailcímed? Ó, nyilván, a teveklub regisztrációhoz kellett.)
Muszáj szeretni a Nyitótáncot,
- mert van az a játszóteres jelenet, majd megtudod, majd megtudod ;) ;)
- mert első szerelmes, és tök hihetően első szerelmes
- mert Krisztián sportoló, tartasz már itt, MúltThayet, hogy rájöttél, szereted a sportolókat...?
- mert Kristóf belépője
- mert sikerül nem összekeverned Kristófot és Krisztiánt
- mert Gréta és Jázmin barátsága tök menőőőő
- mert annyira őszintének hangzik a sztori, hogy azt kívánod, bár megint gimis lehetnél. Oké, te amúgy is hamarosan az leszel, és amúgy is imádni fogod. Ez nálad nem egy jó érv, bocs.
Persze, fogsz belőle hiányolni dolgokat, például a táncot. Mert miközben te táncolsz, egy csomószor gondolsz arra, hogy ezt hogyan lehetne leírni (ugye?), és azt várod, hogy na, itt megtudod, de nem tudod. "Táncoltunk és megtapsoltak minket." Ezen ki fogsz akadni. De olvasd vissza Kristóf belépőjét. Most.
– Neved? – érdeklődött a tanár mézesmázosan.
– Szalay Kristóf.
– Úgy gondolod, ez a megfelelő viselkedés egy évnyitón, Kristóf?
– Vegyem le a napszemüveget?
Ugye hogy jobb?
Na, és most hogy végigolvastad ezt az e-mailt, megetetted a tevédet, menj szépen, és kezdj neki a könyvnek!
Én addig agonizálok egyet a sarokban, hogy tényleg miért nem mi találtuk fel az időgépet, és tényleg miért nem szerettem sose a fizikát.
Meg megcsinálom a szokásos köröket az értékeléssel.
Kedvenc rész: Mivel feljebb túl sokszor hangzott el a "Kristóf belépője" szókapcsolat, legyenek azok a részek, amikor Krisztián és Lilla épp kommunikálnak és viccesek és aranyosak és ilyeneket mondanak:
A konyhában aztán néhányszor a hűtőbe vertem a fejem.Viszont Krisztián nem telefonálni ment, hanem engem követett.Ahogy mellém lépett, egyszerűen megfogta a magasan lófarokba kötött copfomat, és hátrahúzta a fejem, ezzel kényszerítve, hogy hagyjam abba, amit csinálok.
– Ne bántsd azt a szegény hűtőt – mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
– Mióta tudsz róla?
– A hűtőről? Agresszív és körözik?
Felsóhajtottam, mire Krisztián rögtön kapcsolt.
– Apa húsz perce szólt, hogy átjövünk.
Legrosszabb rész: Táncelőadások. Plusz, a Flóra-szál is kicsit felskiccelt volt nekem. Ez a jó szó? Nem elhamarkodott, nem tök logikátlan, csak kicsit ügyetlenül megmagyarázott, vagyis nem teljesen kidolgozott, vagyis felskiccelt, na.
Kedvenc szereplő: Kristóf...? Nem tudom, de ezt a badass felbukkanást ennyivel értékelnem kell.
Kedvenc idézet: Molyon keresgélek, és mindig szembejön velem egy még jobb. De most megakadt a szemem ezen, úgyhogy legyen ez:
– Amúgy borzasztó ízlésed van a lányok terén.
Ekkor hátradőlt, és a szemembe nézett. Hosszan, nagyon hosszan.
– Gondolod? – kérdezett vissza vigyorogva.
Ihletés szempontjából: Öööö, most már magamtól rájönni végre, hogy lehet jó táncjelenetet írni, hogy ne idegesítsen tovább.
RAVASZ értékelés (Oké, látom, MúltThayet hogy forgatná a szemét, hogy ez RBF, de a RAVASZ akkor is jobban hangzik. Nyolc évvel több bölcsesség áll mögöttem, úgyhogy bízd rám az ilyesmit.):
MúltThayetnél szerintem Kiváló alá.
Nálam? Várakozáson felüli? Alá? Passz, nem is ez a lényeg. Ezt a regényt a nyolc évvel ezelőtti énemnek írták, az a lényeg, hogy ő imádta volna.
Szia Thayet!
VálaszTörlésNa, ez nagyon hehe! :-D Ilyen könyvértékelést még nem olvastam, szóval megérte. :-D
Sajnos én a legtöbb vöröspöttyös könyvvel így vagyok, ahogy te a Nyitótánccal, pedig annyira szeretném szeretni őket, mert tudom, hogy nem is olyan rég (úgy húsz-huszonöt éve) még imádtam (volna) őket. :-/ :-)
Egyébként, hogy reagáljak egy visszatérő problémádra, szerintem nem olyan nehéz jó táncjelenetet írni. ;-) :-)
Üdv
Diara
Szia! :D (--> Ennyire örülök neked.)
TörlésÉn pedig még sosem írtam ilyen könyvértékelést. xD És igen, nálam sem ez az egyetlen könyv, aminél arra gondoltam, hogy pár éve biztosan jobban tetszett volna. Vagy azért mert tényleg fiatalabbaknak szól - mint érzésem szerint a Nyitótánc is -, vagy azért mert szimplán sok Young Adultot olvastam és nehéz újat mutatni.
Komolyan nem nehéz? Akkor úgy tűnik, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. :"D De ha kitör a nyár, akkor talán nekifeszülök még egyszer, és minden kontextus nélkül írok egy táncjelenetet!
:-D
TörlésNálam kétség kívül az előbbi a fő ok, bár az utóbbi is stimmel (igaz, akkor még nem YA-nak hívták, de pl. a Denise és a Szeszély könyvek nagy slágerek voltak nálam. :-D) :-P
Már miért lennél szerencsétlen? Mindenre rá kell érezni. Nekem személy szerint az akciójelenetek nem mennek, valahogy mindig túl laposra vagy túl erőltetettre sikerednek. :-P Pedig muszáj lesz belejönnöm. :-D
Egyébként sem biztos, hogy igazam van... lehet, hogy ami nekem jó, az neked nem tetszene. ;-) Én ugyan írtam már random táncjelenetet is és olyan regényt is, amiben a tánc fontos szerepet kapott, ez még korántsem jelenti, hogy szakértő lennék a témában. :-)
Az akciójelenetek sem az erősségeim... x"D Amúgy belegondolva, attól is függ, milyen táncról van szó. Mert lassúzni már lassúztak a szereplőim, de az kábé abból állt, hogy billegtek jobbra-balra, és igyekeztek a padlót taposni, nem a másikat. xD
TörlésAzért ha már a tánc fontos volt a regényedben, akkor eléggé szakértőnek számítasz a témában - szerény meglátásom szerint. :)
(És hajrá-hajrá az akciójelenetekkel! :))
Most, hogy így belegondolok, az én szereplőim sem reggeltől estig táncoltak... vagyis de, de nem írtam le. :-)
TörlésAzért volt fontos, mert egy tánctanfolyam-félén zajlott a történet nagy része, és a tánc (meg a művészet) amolyan terápia volt a hősnőmnek, és a főszereplők kapcsolatának alakulását is nagyon jól jellemezte. De "valódi" táncjelenetet, ahol a lépéseket, mozdulatokat ecsetelem, nem írtam bele (talán csak egyet, egy argentin tangót).
Szerintem a jó táncjelenetben nem a lépések sora a lényeg, hanem az érzések, a hangulat. Kivéve persze, ha oktató könyvről van szó. :-D
De nagyon eltértünk a tárgytól. :-D
Anómi a Nyitótáncot illeti, szívesen elolvasnám, mert érdekel, "aranyosnak" ígérkezik, de félek, a fent említett okok miatt mégis csalódást okozna, és ezt nem akarom. :-)
Wow, argentin tangó, wow. Amúgy igen, persze, tényleg nem a lépések a fontosak, csak nem tudom, hogy egyszerre legyenek benne a leírásban az érzések, a ritmus, meg a sugallat, hogy esetleg tudom is, miről írok és hogy néz ez ki... Aha, szerintem is túlkomplikálom. :"D Leülök pár hét múlva és írok egy táncjelenetet, punktum. :D
TörlésHát nem tudom... Én nagyon nem tudok mást mondani róla, mint amit a "kritikában". De szerintem ilyen kellemes, kikapcsolódós olvasmánynak még így "kinőve belőle" is tökéletes. ^^