Random sinner: 2. bűn

Öt ok, ami visszatarthat a Shiver elolvasásától, de nem kellene - most erről fogok írni.
Ja, igen, az ugye mindenkinek megvan, hogy miről szól a történet?
Nem? Ám legyen, fülszöveg:
Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül.
Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.
Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…
Öhm... asszem az első ok, ami elriaszthat, az ez a fülszöveg. Az angol is hasonló, csak sokkal több jelzővel, és így sokkal jobban hangzik az egész. Nézzétek!
For years, Grace has watched the wolves in the woods behind her house. One yellow-eyed wolf–her wolf–is a chilling presence she can't seem to live without. Meanwhile, Sam has lived two lives: In winter, the frozen woods, the protection of the pack, and the silent company of a fearless girl. In summer, a few precious months of being human . . . until the cold makes him shift back again.
Now, Grace meets a yellow-eyed boy whose familiarity takes her breath away. It's her wolf. It has to be. But as winter nears, Sam must fight to stay human–or risk losing himself, and Grace, forever.
Szóval a szörnyű, rövid mondatos fülszöveg ne ijesszen meg senkit, a regény maga gyönyörű stílusban lett megírva és lefordítva. (Gazdag Tímeát utóbbiért örökké imádni fogom.)
Grace sem idegesítő, mert nem arról van szó, hogy konkrétan bele van esve abba a farkasba, meg fangirlösen rácuppan, amikor fiúvá változik. Grace szereti a farkasokat - mert (spoiler) farkas -, Grace különösen szereti a sárga szemű farkast - mert megmentette az életét -, Grace rögtön elhiszi, hogy Sam az ő farkasa - mert tudat alatt emlékszik, hogy emberként mentette meg. 
És á, Sam részénél is de leegyszerűsített ez a szöveg! Mert szóval:
Mindeközben Sam két életet él. Télen, a fagyott lombok alatt, a falka védelmében, egy félelem nélküli lány csendes társaságában. Nyáron pedig azt a néhány értékes hónapot, amíg ember lehet... amíg a hideg nem változtatja ismét farkassá.
Tehát a fülszöveg nem a legjobb, de ez nem jelent semmit.
A többi négy ok és cáfolat a tovább mögött.

A második, és az általam leggyakrabban hallott kritika az instalove Sam és Grace között. Hogy nincs felépítettség, csak bumm, szeretik egymást. Sőt, nem is igazán érted, miért is jöttek össze, csak bumm.
Nos, először is, a regény rengeteg időt áldoz arra, kimondva és kimondatlanul hagyva is, hogy megmutassa, miért is illik össze annyira Sam és Grace. Minden különbségük ellenére.
Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, ha Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.
De akármelyik jelenetüket is nézzük, süt róluk, hogy mennyire jól kiegészítik egymást. Az egyik leghihetőbb páros, akikről valaha olvastam.
És hogy az összejövetelük a semmiből jött volna? Megértem, aki ezt állítja. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy Sam farkasként rengeteget és emberként is nem keveset figyelte Grace-t. Látta, hogy telnek a napjai, látta, miket olvas, hogyan olvas, egyáltalán hogy milyen. Évei voltak arra, hogy belezúgjon Grace-be. Az már más kérdés, hogy találkozni emberként még nem tudott vele.
Grace kapcsán bonyolultabb picit a dolog, hiszen ő Samként még sose látta Samet. De újra hangsúlyozom, tudat alatt biztosan emlékszik arra, aki megmentette. Farkasként pedig - nem romantikus értelemben - már oda volt érte. Innen nem olyan nagy ugrás, hogy megtetsszen neki Sam, főleg hogy kedves is, okos is, helyes is. (Á, és halál aranyos!)
Szóval hogy instalove-e? Szerintem nem, de ha igen, akkor is baromira meg van indokolva.

Harmadik érv: Grace csak az a tipikus YA-hősnő. Imád olvasni, kevés barátja van, a szülei nem foglalkoznak vele sokat, és jön a misztikus fiú, akibe rögtön belezúg. Így tényleg elég klisésnek hangzik. De remekül ki van fejtve minden részlete ennek a mondatnak, és úgy klisés lesz az eredmény? A legkevésbé sem.
Olvasás. Grace ismeretterjesztő könyveket olvas. Sam meg is jegyzi magában, hogy Grace konkrét dolgokról szeret olvasni, nem dolgok leírásáról. (Ami ugye pont ellentétes azzal, ahogy Sam olvas, a szavak hangzását imádva, versekben és dalokban élve.)
Kevés barátja van. Grace is gondolkozik ezen, de megállapítja, hogy azért van ez így, mert neki így jó. Nem szégyellős vagy ilyesmi, de megválogatja, ki kerül hozzá közel. És amúgy két barátnője van a regény elején, a trilógia végére pedig még többet gyűjt. Én ezt azért nem nevezném kevésnek.
A szülei nem törődnek vele. Igen, ez YA-ban valóban a legkiszámíthatóbb fogás arra, hogyan távolítsuk el a felesleges felnőtteket a sztoriból. De itt nem marad ennyiben a kérdés, a regény kimondja, hogy ez így nincs rendben. És úristen, ehhez kapcsolódik a regény számomra egyik legkedvencebb jelenete.
- Miért nem tudom rávenni őket, hogy jobban szeressenek, mint ahogy szeretnek?
Ez a mondat, ez a mondat...
A belezúgós ügyről a második pontnál már beszéltem.
Grace aprólékosan kidolgozott karakter. Aki higgadt, és logikus, és szeret tanulni, és önálló lenni, és egy bonyolult digitális óra.

Negyedik ok, amit a nem-olvasásra hallani/olvasni szoktam: vérfarkasok. Hát, elárulom, emiatt igazán nem kell aggódni. Samék nem vérfarkasok, hanem emberek, akik farkasokká változnak. Nincs telihold, se ezüstfóbia, se semmi ilyesmi. A hideg miatt változnak. Illetve... hát a második részből kiderül, hogy ennél azért bonyolultabb, de ebbe ne menjünk bele. Maggie Stiefvater valóban egyedi mitológiát dolgozott ki a regényhez, és logikus és tragikus, pont amennyire kell. 

Ötödik ok. Szokásos YA. Romantikus, misztikus, és így ennyi. 
Valóban a Shiver YA. Romantikus. És misztikus. Mégis ezek közül a jelzők közül egyik sem az első lenne, ami eszembe jutna. Biztos, hogy a hangulaton kezdenék el agyalni, hogy milyen szót is használjak rá. Keserédes? Vagy eléd vágnék egy csomó szót egy lélegzetvétellel? Lírai-téli-elbűvölő-borzongató?
Nem, kérem ez a regény semmi másra nem fog emlékeztetni. Miközben olvasod, nem gondolhatod azt, hogy "ez pont olyan, mint..." vagy hogy "ezt biztos onnan vette"... A karakterek sem sablonok, hanem félelmetesen jól összerakottak - ez főleg a harmadik rész végére kerekedik ki, és főleg Isabel esetében. A stílus is kiemelkedően jó. 

És öhm, van még érv? Ha lenne, hadd söpörjem el ezzel a sok idézettel, amiket imádok.
– Gyönyörű vagy és szomorú – mondtam végül, s közben nem néztem rá. – Mint a szemed. Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból. (Shiver)

Amikor farkas voltam, egy fiú emléke voltam, aki jelentés nélküli szavakért küzdött. (Shiver)

– Oké, milyen szavakkal írnál le?
Hátradőltem és gondolkodtam, miközben Sam aggodalmasan nézett. Minden oka megvolt rá. Nem igazán bántam jól a szavakkal, legalábbis az absztrakt, leíró jelzőkkel.
– Érzékeny – próbálkoztam.
– Lekvár – fordította Sam.
– Kreatív.
– Veszélyesen emó.
– Megfontolt.
– Fengshui. (Shiver)

Ezer papírdaruvá hajtogattam kettőnk emlékeit, és kívántam valamit. (Linger)

Ha lehetőségünk lett volna bárki másnak elmondani a vallomásainkat, akit valóban érdekelt volna, kizárt dolog, hogy bármelyikünk is szóra nyitotta volna a száját. Felismeréseket megosztani egymással könnyebb, ha nem számít. (Linger, és hé, egy Isabel!)

– Minek is nevezik… az olyan vastag könyveket, amiben minden benne van, ami baja csak lehet az embernek?
– Candide – feleltem. De senki nem volt a boltban, aki értette volna a poént, így egy kis szünet után új javaslatot tettem: – MSD Orvosi Kézikönyv? (Linger)

– Be vagy tépve? Miért nincs rajtad soha póló?
– Meztelenül alszom – felelte. Tejet és cukrot tett a kávémba. – Ahogy telik a nap, egyre több ruhát veszek fel. Egy órával ezelőtt kellett volna jönnöd. (Forever, és hé, egy Cole!)

– Ki írja a dalokat? – kérdezte Jan. – Vagy együtt csináljátok?
– Együtt, együtt – felelte Jeremy a maga lassú, könnyed stílusában. Ugyanakkor szedte fel a déli akcentust, amikor a buddhizmust.
– Cole írja a szöveget, aztán kávét viszek neki, aztán Cole megírja a zenét, Victor meg perecet hoz. (Forever)

- Képzeld el, hogy dobozba teszed a szomorú dolgokat, és képzeld el, hogy leragasztod agyragasztószalaggal. És képzeld el, hogy az agyad egyik felébe tolod a dobozokat, ahol nem botlasz el bennük, amikor gondolkodsz, aztán dobjál rájuk egy takarót. Vannak szomorú dolgaid, Sam?
- Anyu - suttogtam.
(...)
- A víz. (...) Az én...
A sebhelyeket piszkálgattam. (...) - Én - mondtam.
- Tegyél be mindent a dobozokba, Sam, de magadat ne. Téged meg akarunk tartani. Ígérd meg, hogy idekint maradsz velünk. (Forever)
Na, hát valakit csak sikerült meggyőznöm. Ha már egy embert rátereltem a Stiefvater-ösvényre, elégedett vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése