Könyvolvasás: John Green - Katherine a köbön

John Greenről már rengeteg szó esett a blogon, még saját taget is kapott. A Csillagainkban a hiba című könyvéért odavoltam, az egyik kedvencem lett, és bár a blogon az Alaska nyomábanról nem született kritika, azt is szerettem, bár jóval mérsékeltebben, mint a másik regényt. Hogy a Katherine a köbön hogyan teljesített? Egész jól. Mindjárt ki is derül, miért.

Mivel kezdem magam idegesíteni a folyamatos listakészítéssel, mintha nem tudnék összefüggő szöveget írni, ezúttal csupán két kategóriára osztottam a kritikámat. Kiknek érdemes elolvasniuk a Katherine a köbönt, és kik azok, akik nem biztos, hogy élveznék.

Kiknek ajánlom a könyvet?

John Green egyik fő erénye még mindig a stílusa. Nem abban az értelemben, hogy olvasás közben azt gondolod, "jesszus, ez gyönyörű", hanem abban, hogy azt gondolod, "jesszus, ez de igaz". Akármelyik könyve kerül a kezembe, folyamatosan elcsodálkozom azon, mennyire okos íróval van dolgom. John Green úgy van otthon a világban, ahogy eddig azt másnál még nem láttam. Rengeteg apró információ és érdekesség teszi igazán élővé a történeteit, többé, mint egyszerű történetek, mert elhiszed, hogy valahol ezek tényleg megtörténhettek. Mindemellett pedig ahogy a Csillagainkban a hibában és az Alaska nyomában című regényében is, úgy itt is jelen van egy mélyebb tartalom. Sok gondolkodni való és kérdések, amikre a szereplők megtalálják a választ, és közben arra ingerelnek téged, olvasót, hogy te is találd meg a saját válaszodat. A Katherine a köbönben az egyik fő kérdés, mit jelent nyomot hagyni a világban. Ha érdekel a válasz, vagy maga a kérdés, olvasd el a regényt!

Biztosan zengtem már ódákat az író humoráról is, ha nem, akkor most megteszem. Zseniális... és izé, asszem ennyi az ódazengés, mert fogalmam sincs, hogyan lehet még méltatni valaki humorérzékét. A lényeg, hogy John Green vicces és a karakterei is azok. És a karakterek...! Ez az az alvó oroszlán, amit nem akarsz megpiszkálni, mert ha én elkezdek egy jó karakterről áradozni - hát még többről! -, az életben nem jutunk ennek a kritikának a végére. Szóval legyen elég annyi, hogy ahogy John Greentől megszoktuk, megint hihető, háromdimenziós, élő, érző, kedvelhető szereplőket kreált. Ha neked is fontos tényezők a karakterek, a Katherine a köbön a te könyved lehet.

A regény alaptörténete nem szokványos. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, de akkor a tartalom:

Tizedik Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek.
Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.

Találkoztál már ilyennel? Nem hiszem. Eredeti ötletekből tehát szintén nincs hiány.

Kiknek nem ajánlom a könyvet?

Hát, olvastátok a tartalmat. Ha annyira elborzaszt a matek, hogyha meglátsz egy egyenletet vagy egy függvényt, feltör benned a régi reflex, és sikítva menekülsz, akkor nagyon utálnád a Katherine a köbönt. Nincs tele a könyv matekkal, nagy része az opcionálisan olvasandó függelékbe került, de azért ha nagyon intoleráns vagy vele szemben, itt se fog tetszeni. Nekem, aki, bár nem voltam jó matekból, szerettem, élveztem a matematikai fejtegetéseket is. De ez én vagyok.

Ha nem a karakterek és a stílus az igazán fontosak számodra, annyira, hogy minden mást figyelmen kívül tudsz hagyni - helló, ez megint én vagyok -, és szerinted egy regény igazi mozgatórugója a cselekmény, szintén nem tudom teljes szívvel ajánlani neked ezt a regényt. Mert a történet annyi, hogy Colin és a legjobb (egyetlen) barátja elindulnak egy autós útra, aztán megérkeznek egy istenháta mögötti városba, és ott vannak. Igen, ez mind történik. De a karaterek és a fejlődésük és a humor és a gondolkodni való... Ja, hogy nem halad a cselekmény, nincsenek fordulatok... ez zavar? Ja, akkor ez még mindig nem a te új kedvenc könyved. 

Álompasikról szeretsz olvasni? Nem a te regényed.

Misztikus elemeket szeretnél? Nem a te regényed.

---

És ha mindez nem számít neked, csak egyszerűen egy jó könyvet keresel? Határozottan, a te könyved. :) Mert összességében én leírhatom, mit láttam a regényben, mit tudok elképzelni, kit mi foghat meg és mi taszíthat, de ha kézbe veszed a Katherine a köbönt, a végén úgyis te, olvasó leszel az, aki eldönti, mennyire tetszett neked. Én mindenesetre imádtam a könyvet.

Kedvenc rész: Barlang, és ha többet mondok, már spoileres lennék. :)

Legrosszabb rész: Ööö... Itt-ott akadt egy-egy féloldal, amit untam, de semmi konkrét vagy valóban fájdalmasan felesleges.

Kedvenc szereplő: Colin zseniális - minden értelemben, bár jó, tudjuk, tehetség és zseni nem ugyanaz - főszereplő volt, úgyhogy asszem ő. De szerettem a többieket is.

Kedvenc idézet: Itt állapítottam meg először, hogy én imádni fogom ezt a könyvet.

"A sírás többlet: a sírás egyenlő te meg a könnyek. De a Colin által érzett dolog éppen a sírás ellenkezője volt. Te mínusz valami."

Ihletés szempontjából: Megtalálni az egyéni stílust, mert így néz ki, ha valakinek van.

RAVASZ értékelés: Kiváló. (Mi más?)