Röviddel azután, hogy elolvastam Laurie Halse Andersontól a Jégviráglányokat, rávetettem magam a másik magyarul megjelent regényére, a Hadd mondjam el...-re is, hogy aztán rávessem magam az ebből készült filmre is.
A könyv fülszövege, de mivel az alapanyaghoz eléggé hű adaptációról van szó, ez a film lényege is:
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
A könyvről:
Különös volt ezt a regényt olvasni, még úgy is, hogy a Jégviráglányok után nagyjából tudtam, mire számítsak. Nem éreztem úgy, mintha egy könyvet olvasnék. És ezt most nem csak úgy értem, hogy annyira magába szippantott a történet, hogy elvesztem a világában blablabla. Hanem hogy főleg mióta írok, tudatosan figyelek a könyvek dramaturgiájára. Próbálom meglátni a horgokat, próbálok kicsit túllátni azon, hogy tetszik-e a regény, érdekel, hogy mitől működik vagy mitől nem, igyekszem belőni a tetőpontot, meg hogy milyen a történetvezetés ritmusa. De itt... A Hadd mondjam el... túlságosan elütött mindattól, amit eddig olvastam. Felépítésében inkább egy novellára emlékeztetett. Szinte a legvégéig homályban hagyja az olvasót, csak a végén tudjuk meg, hogy miről is olvastunk. Hosszabb lélegzetvételű írásokban szerintem rettentően ritka az ennyire jelentős információhiány, nem véletlenül. És pont ezért volt annyira meglepő, hogy itt viszont tökéletesen tudott működni.
Igazából úgy éreztem, mintha egy naplót olvasnék. Egymás után pergő napokat. Nem egy karakter A-ból B-be tartó útját, hanem egy karaktert. Az ő életéből kiszakított hónapokat, mindennel együtt, fontos és kevésbé fontos részletekkel. És újra meglepődök: mert ez is működött, ahogy a Jégviráglányokban is.
Mélyen ismeri az emberi természetet Laurie Halse Anderson, és ezzel már másodszorra bűvölt el. Nem menekült klisékbe, nem akart drámai lenni, egyszerűen csak a valósághoz hű, és jesszum, így lett drámai és megrázó és úristen. Zseniálisan játszik a különböző képekkel, metaforákkal. Sok író van, akinek szeretem a karaktereit, a fantáziáját, a humorát stb., de kevesebb, akit olvasok és nemcsak a szavak mögött megbúvó dolgokba zúgok bele, hanem magába a szavakba is. Laurie Halse Anderson ilyen író. Gyakran olvastam újra itt is egy-egy bekezdést, és kívántam, bár így írhatnék! Egészen elképesztő az a könnyedség, amivel minden témához ilyen szépen és igazan tud nyúlni.
Összességében aki szeretne egy különleges, gyönyörű könyvet olvasni, annak bátran ajánlom!
Kedvenc idézet: Oké, kábé minden mondatba bele vagyok szerelmesedve, szóval találomra néhány.
Kifejezéstelenül néz rám. Felpróbálok egy mosolyt, egy M-es méretűt.
*
"Légy te magad a fa!" Milyen tanács ez már megint? Mr. Freeman túl sokat lógott elszállt művészekkel. Alig hinném, hogy a fáknak bárki is azt mondaná, hogy "legyetek elcseszett kilencedikesek".
*
Felsőben inkább használ az ember fogselyem helyett szögesdrótot, mint hogy elismerje, hogy szeret valakit.
Ihletés szempontjából: Még mindig csak ennyi: így. írni.
RAVASZ értékelés: A Jégviráglányok nagyobb kedvenc lett, de ez is kap egy Kiválót.
A filmről:
Egyszer még ezer éve láttam egy részletet a filmből. Akkor megállapítottam, hogy a) Kristen Stewart talán mégis tud színészkedni, csak Bellát lehetetlenség eljátszani, és b) nekem ezt egyszer meg kell néznem. Végül csak a regény elolvasása után, most évekkel később jutottam el a b) pont megvalósításáig, de jobb későn, mint... tudjátok.
Talán jól tettem, hogy a regény után láttam a filmet, mert így ámuldozhattam azon, mennyire megdöbbentően könyvhű feldolgozást sikerült összehozni. A filmnek abszolút sikerült visszahoznia regény hangulatát, pedig nem hittem volna, hogy ebből a könyvből ennyire jó filmet lehet csinálni. De egy percig se unatkoztam, pedig nem voltak ott Laurie Halse Anderson csodaszép mondatai, amik lekötöttek volna. És mégis. Az a finom megközelítés, amit a rendező és a színészek alkalmaztak, minden pillanatban a képernyőre szegezte a pillantásomat. Már az elején is, amikor Melinda a szájára rajzolgat... Úú, az fantasztikus ötlet volt. Kristen Stewartot főleg csak dicsérni tudom, jól érzékeltette a váltást az előtte- és az utána-Melinda között. Végig hihető maradt. Komolyan, nagyon illett hozzá ez a karakter. Egyébként az összes színészt jó választásnak éreztem, az egyedüli Mr. Freemant kivéve. A könyvben igazi művészlélek volt fura dumával, de itt... Hát igazán nem is tudtam eldönteni, hogy milyen akar lenni. A regényben kedveltem, itt pff.
Ezt leszámítva viszont tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni a filmről.
Szóval ha valakinek épp nincs kedve olvasni, akkor ugyanolyan vakmerőséggel ajánlom a filmet is!
RAVASZ értékelés: Kiváló alá.
RAVASZ értékelés: A Jégviráglányok nagyobb kedvenc lett, de ez is kap egy Kiválót.
A filmről:
Talán jól tettem, hogy a regény után láttam a filmet, mert így ámuldozhattam azon, mennyire megdöbbentően könyvhű feldolgozást sikerült összehozni. A filmnek abszolút sikerült visszahoznia regény hangulatát, pedig nem hittem volna, hogy ebből a könyvből ennyire jó filmet lehet csinálni. De egy percig se unatkoztam, pedig nem voltak ott Laurie Halse Anderson csodaszép mondatai, amik lekötöttek volna. És mégis. Az a finom megközelítés, amit a rendező és a színészek alkalmaztak, minden pillanatban a képernyőre szegezte a pillantásomat. Már az elején is, amikor Melinda a szájára rajzolgat... Úú, az fantasztikus ötlet volt. Kristen Stewartot főleg csak dicsérni tudom, jól érzékeltette a váltást az előtte- és az utána-Melinda között. Végig hihető maradt. Komolyan, nagyon illett hozzá ez a karakter. Egyébként az összes színészt jó választásnak éreztem, az egyedüli Mr. Freemant kivéve. A könyvben igazi művészlélek volt fura dumával, de itt... Hát igazán nem is tudtam eldönteni, hogy milyen akar lenni. A regényben kedveltem, itt pff.
Ezt leszámítva viszont tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni a filmről.
Szóval ha valakinek épp nincs kedve olvasni, akkor ugyanolyan vakmerőséggel ajánlom a filmet is!
RAVASZ értékelés: Kiváló alá.
És igen, tudtam, hogy tetszeni fog. :-D Bár, azt hiszem, nem ez a megfelelő kifejezés.
VálaszTörlésNagyon jónak tartom a kritikáidat, mert nem csak azt írod le, "hú, ez mennyire jó volt", "óh, xy volt a kedvenc karakterem", hanem valóban kimondod, mit láttál a sorok közé, mit mutatott neked a szerző. Én soha nem tudtam így megfogalmazni, miért tetszett egy-egy könyv. :-)
(Halkan jegyzem meg, nem lenne utolsó élmény a saját regényeimről olvasni tőled, még akkor is, ha negatív lenne a véleményed. :-D)
:)
TörlésKöszönöm a dicséretet, irulok-pirulok. :$ Főleg mert egyelőre még fura nekem, hogy megfogalmazom a véleményemet kerek, egész mondatokban, nem csak össze-vissza karattyolok róla a körülöttem lévőknek. xD De rájöttem, hogy igazából az írásban is segítség, ha felfejtem, hogy egy-egy könyv miért tetszett, miért nem.
Ó, egyébként szívesen! Már nézegettem a blogodat. :) Csak írd meg, hogy melyiket olvassam, aztán ha lesz időm, akkor olvasom meg írok róla neked.
Óh, egyáltalán nem azért írtam, szóval ne érezd kényszernek. :-D
TörlésDe ha épp van egy kis időd, olvasnivalód meg nincsen (amit kétlek :-D), szívesen fogadom a véleményed bármelyik írásomnál.
A Sorsfordulót kivéve, minden fent lévő írás (elvileg) befejezett.
Előre is köszönöm. :-)
Visszatérve a véleményezésre, én (még?) nem tudok így véleményt írni, mint te, mert nem vagyok képes elemezni az éppen olvasottakat, csupán érzem és átérzem. Így csak azt tudom, hogy beszippantott, megérintett-e vagy nem.
Mostanában próbálkozom bétázással... mit ne mondjak, nem könnyű, bár az alanyok eddig elégedettek voltak. :-D
Nem vettem kényszernek. :)
TörlésIgazából nem hiszem, hogy van valami titkos receptje a kritikaírásnak. Én sem vagyok szakértő, egy csomószor tökre nem is a könyvről beszélek. xD Ha regényeket meg novellákat írsz, meg megnézed, miket írsz, úgyis tudod, mi fontos neked egy történetben. Ha elkezded figyelni, azok az elemek más regényekben hogy működnek, már meg is van a kritikád. :)
És ó, igen, a bétázás is jó móka tud lenni!
Sziasztok. Valaki meg tudná nekem mondani, h a jégviráglányokból is van-e film? ez az egyik kedvenc könyvem a nyugalom tengere után, és szívesen megnézném filmben is. de nem igazán látom, h lenne, így gondoltam itt megkérdem. :)
VálaszTörlésSzia! Tudtommal abból sajnos nem készült film, rá is kerestem most, de én sem találtam semmit. Pedig jó alap lehetne az is egy feldolgozáshoz. :)
TörlésÉs ú, A nyugalom tengere... Életem legfelkavaróbb olvasmánya. *.*