Inspirálni magunkat
Sajnos a napokban nem volt időm túl sokat haladni a regénnyel, ugyanis részt veszek egy amatőr, internetes pályázaton, és arra dolgozok egy novellán. De azért igyekszem ötletelni, a minap például az egyik karakterem állt össze a fejemben, a motivációi, és ez teljesen új megvilágításba helyezte őt is, meg a családját is. Igazi sikerélmény volt. :) A másik, ami írás híján előrelendíthet, az az ihletkeresés. Az egyik régi, fejben beleszeretős ötletemhez akaratlanul is szembejönnek velem az inspiráló képek, a passzoló zenék. Itt ez se működik ilyen könnyen, mert miért is tenné?!
A tovább mögött rövid elmélkedés arról, hogy mik inspirálhatnak egy történetet, és ez miért segítség nekem.
Én általában zenére szeretek írni. Csak bedugom a fülhallgatót és olyan, mintha ezzel kizárnám a külvilágot, és a történetembe csöppennék. Nem arról van szó, hogy csak zene mellett tudnék írni, mert megy az csendben vagy tévé mellett is. (Ha sokan beszélnek mellettem, úgy már nem annyira.) De mindenképpen segítség. Az se mindegy azonban, hogy mit hallgatok. Ha HP-ficet írtam, gyakran indítottam el a Starkides számokat, ha akciót, pörgősebb dolgokat, ha angstoltak a szereplőim, a zenék is érfelvágósak voltak. Most azonban konkrétan olyan zenét keresek, ami visszaadná a regény hangulatát, illetve ami segítene egyáltalán megtalálni azt... Az egyik kedvenc íróm, Maggie Stiefvater űzi ezt a módszert nagyon komolyan, ő minden regényéhez összeállít egy önálló playlistet, negyven-ötven számból. Én, ha ekkora babérokra nem is török, mint zenei analfabéta amúgy se nagyon tehetném, néhány zenét szeretnék összekaparni. Ez ugyanis mindig segíthetne visszarázódni a történetbe, nem eltéveszteni a hangvételt... Szóval kitartóan keresgélek.
A másik, ami inspirálhat engem, azok a képek. A pinterest például zseniális találmány erre, de ott is, míg a többi regénykezdeményhez a fejemben csak úgy özönlenek elém a megfelelő képek (így találtam ki például egy jelenetet, amit már alig várok, hogy egyszer megírhassak). Ehhez a mostani regényhez azonban maximum jó idézeteket találok, ami szintén segítség, de a hangulat megtalálásához semmire sem megyek velük. Úgyhogy e fronton is jelenleg eszement kutatás zajlik. Azért egy kevésre már jutottam, ezeket a képeket szúrtam be ide a poszthoz is.
Már többször említettem azt, hogy hangulatot akarok keresni a zenékkel és a képekkel. Szerintem fontos, hogy egy történetet ugyanolyan stílusban írjunk végig, és ha a hangulat ugyanaz, az ezt is garantálja. Egy egypercest vagy novellát egy délután vagy pár délután alatt be szoktam fejezni, ott nem feltétlenül kellenek ilyen segédeszközök, de a regényírás bizony nem pár délutános munka, hanem jó esetben is hónapokig húzódik. Nem arról szól, hogy megszületik a fejben egy mondat, egy inspiráló jelenet vagy szereplő, és hopp, kiírom magamból, a regényírás nem reflex egy ihletett pillanatra. Ott néha magunknak kell létrehozni ezeket az ihletett pillanatokat. Legalábbis én így látom, és fogalmam sincs, hogy akkor a bekezdés közepétől miért váltottam többes számba. (Bocsi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése