A nagyobb képet látni
Az írás része a regénynek továbbra is ott áll, ahol hagytam, hétvégén nem voltam itthon meg laptop közelében sem, így az energiáimat maximum az ötletelgetésre fordíthattam. Jól is jött, mert így nem halogathattam tovább, hogy ne csak a szereplőimmel és az ő sorsukkal foglalkozzak, és hogy honnan hova akarom őket eljuttatni a történet végére, hanem a nagyobb képre is koncentráljak. Azaz mi is a cselekmény, azon kívül, hogy mindenki igyekszik megtalálni a saját helyét az életében.
Általában minden történetszövésem egy mélyinterjúval kezdődik saját magammal, ahol a minduntalan visszatérő kérdés a "jó, de miért?". Itt eddig ezzel megálltam az alapötlet szintjén, és miután megállapítottam, hogy "ez így akár működőképes is lehet", inkább elkezdtem írni, hogy rátaláljak a sztori kezdetére meg a főszereplőmre. Közben belemerültem a karaktereim megismerésébe, meg a hangulat keresésébe (laptop híján ezzel se haladtam az előző poszt óta sokat), és így még mindig nem volt egy épkézláb világ a szereplők mögött. Jelentem, kezd alakulgatni. Ugyan felvetett az eddigi motivációkkal kapcsolatban is néhány kérdést ez az új világ, de addig is, míg nem tudok a kihívásom miatt írni, legalább el vagyok látva gondolkodnivalóval.
Azt hiszem, rájöttem, hogy regényírásnál még fontosabb az állandó továbbkérdezés, mint a fanfictionök vagy a novellák esetében. Az eszembe kell vésnem, hogy addig "jó, de miért"-ezzek, amíg már magamat is idegesítem vele. Lehet, hogy minden válasz nem fog a kéziratba kerülni, de a szabály lehetőség szerint legyen az, hogy én mindig többet tudjak, mint a képzeletbeli olvasó. Ezután igyekszem magam ehhez tartani, és ötletelni, gondolkozni, minél részletesebb képet festeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése