Filmnézés: Rush - Hajsza a győzelemért

2006 óta, Nico Rosberg óta rendszeres nézője vagyok a Forma1-nek. (Nico Rosberg egyébként csak nekem jelez egy korszakot. Mindenki másnak valószínűleg Rosberg csak ott van... egy ideje. És tehetséges. És nincsenek eredményei.) Így mint rajongónak, nem is volt kérdéses, hogy beülök-e egy Forma1-gyel foglalkozó mozira. Még úgyse, hogy én meg a sportfilmek... hát mondjuk úgy, hadilábon állunk. Előbb röviden erről.

Tehát sportfilmek. Általában túl hollywoodiak, a szó teljesen pejoratív értelmében. Ennek érdekében a többdimenziós párharcokat, versenyeket lecsupaszítják valami végtelenül egyszerű "valósítsuk meg az álmainkat"-sztorivá, ahol megdőlnek nemcsak az adott sport szabályai (ugye tízpercig tartó egyenes a Forma1-ben, igen, rólad beszélek, Felpörgetve), de sokszor a fizika törvényei is. Mindezzel tényleg csak annyit elérve, hogy van egy újabb popcorn mozink (amikkel persze nincs baj, csak na... majd magyarázom), de semmi a sport igazi ízéről (bűzéről...), igazi emberi drámáiról. És mindezt tényleg állítom úgy, hogy a Góól filmeket (oké, az első kettőt) imádom, Gavin pedig a legviccesebb és legszerethetőbb sztereotípia az egészben.
Éppen ezért volt most annyira üdítő egy ellenpéldát látni. Mert a Rush Forma1 volt, és sport, és annyira, annyira hihető karakterek, és a látvány, és hetvenes évek, és akcentusok... ésésés mindez a tovább mögött.

Röviden a film Niki Lauda és James Hunt legendás küzdelmét meséli el a hetvenes évekből. (Ezt tényleg röviden összefoglaltam.) Kettejük vesszőfutásáról szól a világbajnoki cím felé, persze előbb Huntnak kocsi kell, aztán szerez, de az szabálytalan, aztán mégse. Lauda meg... elszenvedi az autósport-történelem egyik legszörnyűbb balesetét. Vajon van visszatérés? Huntnak és Laudának? Mikor dacolsz a halállal? Ha megpróbálod kijátszani, vagy ha túl akarod élni? És tényleg olyan nagy a különbség ellenség és barát között?

A Forma1-es rajongók többsége legalább a történet egy részét ismeri, de aki tudja a végső választ, azaz hogy ki lesz a világbajnok, ugyanúgy tudja élvezni a filmet, mint aki még csak nem is hallott James Huntról, vagy a Forma1-ről vagy egy barlangban élte eddig az életét. És azt hiszem, ez az egyik nagy eredménye a Rushnak. Hogy le tudja kötni a Forma1 rajongóit, de azokat is, akiket egyáltalán nem érdekel ez a sport, vagy a sport. Igyekszem inkább pontokba szedni (egyetemista vagyok, megtanultam lényeglátónak lenni :D), mi az, ami megfogott a filmben, és miért kell ezt MINDENKINEK, MOST AZONNAL látnia. 

Khm...
  1. Ha a moziba a látványért jársz, ez megéri a pénzed. Olyan felvételek vannak az autókról, olyan szögekből mutatnak egy versenyt, hogy elnéznéd akár azt is hosszú percekig, hogy melyik versenyző hogy veszi be a kanyart. Mindehhez pedig hozzájön a hetvenes évek hangulata, a színek és szűrők, amiket rápakoltak a kamerákra (nem, komolyan nem értek ehhez), a kosztümök, a frizurák és a hatás tökéletes. Ott érzed magad a vászon mögött. (Mondjuk, van egy kicsit gusztustalanabb rész, de arról nem tudok nyilatkozni, mert a tenyerem mögé bújtam.)
  2. Erre már utaltam, de... ez a Forma1. Hamisítatlanul, cukormázmentesen (maximum kicsit kiélezve). Éreztem, hogy a készítőket valóban érdekelte a témájuk, és utánajártak mindennek. Plusz, rettentő érdekes volt összehasonlítani, mennyire másként működött minden cirka negyven évvel korábban. Lauda csak úgy besétál a három (asszem hárman voltak, mindenesetre kevesen) szerelőjéhez, és levezeti nekik, hogyan kellene összerakni a kocsit. Most még Vettel is páros lábbal repülne a szerelők közül, akármekkora zseni is a pályán... :D
  3. A szereplők. Azt állítottam fentebb, hogy az is élvezni tudja a filmet, aki amúgy nem esne hasra a Forma1-től. Miért? Mert a karakterek brutálisan jól össze lettek rakva. Igazából nem ismerem se Laudát, se Huntot, nem igazán éltem a hetvenes években..., de nekem hihetően ábrázolták mindkettőjüket. Persze, megvolt az egyértelmű toposz, az egyik a komoly, a technikai munka megszállottja, aki tényleg munkával akar sikereket elérni, és a hedonista aranyifjú, akinek a sport nem lehet számítások függvénye, csakis szenvedély. De azért nem ragadunk meg itt, hanem apró momentumokkal bizony folyamatosan mélyítjük Huntot és Laudát is. És komolyan, ha csak dumáltak volna az élet nagy kérdéseiről, azt is imádtam volna. Mindehhez persze kellettek a nagyszerű színészi alakítások is, de ez részben már a következő pont, mert ne fulladjunk már ki három pontban...
  4. Imádtam, hogy a színészek szintjén is hitelesek maradtak a valósághoz. Chris Hemsworth alakítása bőven túlmutatott a bulizó helyesfiún, ahogy például az öngyújtóját kattogtatta folyton, az, hogy egyetlen nézéséből tudtad, merre járnak a gondolatai, mégis folyton mellbe vágott a reakcióival... Le a kalappal, komolyan. És Daniel Brühl... hogy erre a spanyolra folyton német szerepeket osztanak... Egyébként biztosan nem véletlen, mert a német akcentusába beleborzongtam. Olyan volt, mintha a tévében nézném Vettelt vagy Rosberget, ahogy nyilatkozik, és nem tudom, de ez az egyszerű tény, hogy megmaradt nála a német (oké, osztrák) akcentus, és én feliratosan láthattam a filmet, még hihetőbbé tett mindent. És persze, Brühl is zseniálisat hozott Laudaként. Akkora badass volt néha, és közben meg ez a patkányfejű, magányos fikcó... tökéletesen ötvözte ezeket.
  5. Baromi erős volt a forgatókönyv. Nem akadtak üresjáratok, pörgött a cselekmény, mindeközben meg olyan párbeszédek, karaktermélyítések folytak, hogy csak na.
Összegezve, tessék moziba menni!  

Kedvenc jelenet: Úristen, miért folyik ez össze egy hatalmas adrenalin dömpinggé?! Nem tudom, az utolsó beszélgetést nagyon imádtam Hunt és Lauda között. De Lauda kicsikocsival száguldását is végigvigyorogtam.

Legrosszabb jelenet: Amit nem láttam. Tüdőleszívás, vagy mi.

Egyéb megjegyzés: Nem hiába reklámozta annyira a filmet Kimi (Raikkönen). :D Amúgy meg Good Bye Lenin!-t kell néznem, de sürgősen. Mert Daniel Brühl. Á, mekkora tehetség ez a pasi!

Ihletés szempontjából: Ha a szereplőim valaha versenyeznek a kocsijukkal, erre a filmre fogok gondolni.

RAVASZ értékelés: Kiváló. De csont nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése